Tengeri Vadász (Harcos alkaszt)

Letölthető és nyomtatható változat (PDF)

"Polgárok, nyomorgók, elégedetlenek; barátaim. Elérkezett az idő, hogy felnyissam a szemeteket, hogy kiemeljelek titeket a porból, hogy megadjam az esélyét a kiemelkedettségnek, hogy különbbé tegyelek benneteket az egyszerű gorradonoknál. Látom hitetlen tekintetetekben, hogy kuruzslónak, hazug házalónak hisztek, aki újabb csodaszerrel kecsegtetve akarja kicsalni pénzeteket. De tévednek, akik ezt képzelik rólam, én ugyanis semmit nem akarok eladni nektek, csupán az esélyt akarom a kezetekbe adni, béklyóitok kulcsát hozom azoknak, akik nem félnek meghallani szavaim igazát. Gyógyírt hozok mindazoknak, akik beleuntak eddigi életükbe, akik vannak annyira bátrak, hogy kevés kis javaikat hátrahagyva velem tartsanak a biztos meggazdagodás útján.

Ez az út ugyanis egy szabad birodalomba vezet, hol nincsenek kizsákmányoló földesurak, hol mindenki érdeme szerint juthat hatalomhoz, hol minden ember egyenlő, s csak a Legnagyobb Úr uralkodik felettünk. Egy birodalom, melyet nem mondhat magáénak semelyik nép, csakis azok az emberek, kik határai közt élnek. A vakmerőek és bátrak birodalma ez barátaim, hol mindenki megcsinálhatja szerencséjét.

Holtak tengere e birodalom becses neve, mely látványában is vetekszik bármely más földdel. Gyönyörű kék habjai elringatják a nyugtalan vándort, s enni adnak az éhezőknek. Hűs szellői a legjobb rokmundi szeretőket is felülmúlón cirógatnak magányos éjszakáinkon, s közben tenyerükön hordozva hajtják hajóinkat. Apró szigetei mint megannyi ládika, temérdek kincset rejtenek, friss forrásvízzel és számtalan eleddig ismeretlen gyümölccsel kényezteti a kifáradt harcosokat.

A hősöket. Hisz minden csatát e birodalomban kezdenek vívni, s itt hajtják végre a legnagyobb hőstetteket is. Emlékezzetek csak a corma-dina-i ütközetre mikor a Sörtehajú három tabrakjával föltartóztatta a hitetlenek egész utánpótlását. Pedig a shadoni kutyák öt gályát is küldtek terményszállítóik védelmére. Vagy gondoljatok a Ripacsra, ki neve és nemesi származása ellenére, maga is matrózként kezdte pályafutását és aztán kapitányi rangra emelkedett. Emlékezzetek hogyan kísérte megbízóit egészen a Hat Városig, hogyan vágta keresztűl magát az áruló eronei kalózokon, akik elveszejtésére indultak, hogyan navigálta keresztül mindhárom hajóját a legnagyobb viharokon egyetlen sérülés nélkül. És hogyan leplezte le végül a visszafelé úton a hajóján titokban utazó shadoni kémeket, akik Gorvik meglopására indultak.

Számtalan hasonló történetet tudnék még mesélni a hősökről, akik semmiben sem voltak különbek, mint közületek bárki, csupán csak nem féltek megragadni a szerencséjüket és a Holtak tengerét választották Gorvik igája helyett! S nevüket ma sem feledte a nép, hősként emlegetik mindahányukat.

Merjetek hát hősök lenni, dobjátok le láncaitokat és tartsatok velem a temérdek kincs és kaland birodalmába, legyetek ti is Tengeri Vadászai a Vörös Vérebnek, dicső katonái a leghíresebb tengeri rókának, Félfülű Raquonak!"

(részlet Félfülű Raquo kapitány híres toborzóbeszédeinek egyikéből)

Ilyen és ehhez hasonló történetek keringenek Gorvik tengermelléki városkáinak kocsmáiban és kikötőiben a Tengeri Vadászokról. De vajon mi az igazság? Tényleg annyira szabad és csodálatos a tenger harcosainak élete, vagy csupán csak mese az egész, mely arra szolgál, hogy újabb szerencsétleneket csaljon a kalózkapitányok lélekvesztőire?

Az igazság, mint mindig, most is valahol félúton található. A tengeren ugyanis mindenki egyenlő, mindenki kiveszi a részét a munkából, a csatákból, és egyként kap a zsákmányból is. Valóban nem számít a társadalmi rang, csak a rátermettség és a jó felfogóképesség. Bárkiből lehet kapitány, ha a legénység méltónak találja rá, ám könnyen a cápák martalékává válhat az, ki nem méltó posztjára. Sok nincstelennek és szegény embernek ez az egyetlen lehetősége az életre, vagy szerencsésebb esetben a meggazdagodásra. A tengeri rablók befogadnak mindenkit, rangra, hovatartozásra és múltra való tekintet nélkül, ideális búvóhelyül szolgálva az árnyháborúk veszteseinek, fejvadászklánok utolsó hírmondóinak és megveszekedett bűnözőknek egyaránt. Azonban azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a Holtak tengere haramiáinak csak egyetlen törvény szent: és ez a sajátjuk, a hatalom törvénye. Aki egyszer bekerült ebbe a világba annak képesnek kell lennie beletanulni abba, hogy egy kalózhajó fedélzetén a szabályok mindig a rendet és a kapitányt szolgálják, sosem a matrózokat. Ha a kapitány úgy gondolja, könnyen lehet bárkiből cápaeledel egy értéktelen tengermélyi kacatért, vagy fejétől megfosztott halott egy rossz hírért. És ha az újonnan érkezőnek szerencséje van, és nem száll rá egyik magasabb rangú öreg róka sem, akkor is minden nap veszélyben forog az élete. Hisz a tengeri rablások, kalózkodások, a feketekereskedelem megköveteli a maga bérét, nem beszélve a shadoniak gályáiról.

Történelem: A kalózkodás hagyománya a régmúlt ködébe vész. Már a shadoniak között is voltak olyanok, akik tengeri fosztogatásra adták a fejüket. Azonban létszámuk elenyészőnek mondható a Hetedkorban, hisz egy uralkodói rendelet szerint a birodalom bármely polgára, akit kalóztámadás ért, azonnali halálbüntetéssel büntetheti támadóit. Tehát Shadonban törvény adta joga minden sértett félnek, sőt minden tisztes állampolgárnak a kalózok megrendszabályozása, legyilkolásuk nem minősül bűnnek. Gorvikban azonban már más a helyzet, a Tengeri Vadászok tagjai a társadalomnak, amennyiben betartják a törvényt és csak ellenséges hajókat fosztanak ki. De nem volt ez mindig így.

Egészen a királyság zűrzavaros századaiba kell visszatekintenünk, ha meg akarjuk ismerni a gorviki kalózkodás kronológiáját. A honfoglalóknak rá kellett döbbenniük, hogy ha meg akarják védeni birodalmukat, azt csakis egy hatalmas és ütőképes flottával tehetik meg, ugyanis a büntetőhadjáratok során vajmi keveset ért a jól képzett fejvadászsereg, mikor a shadoni gályák még a csapatok partraszállása előtt megtizedelték a védőket és porig rombolták a part menti településeket. A gorviki királyok tehát töménytelen mennyiségű aranyat és ezüstöt öltek flottájuk felépítésébe és bővítésébe, méghozzá a nemesség aranyait, akik persze cseppet sem örültek ennek. Így az egységes Gorvik bukása a flotta bukását is jelentette, hisz mi szüksége volt például a warviki hercegnek hajóhadra, mikor ő a szárazföldön vívta csatáit a dzsad kutyák ellen. S habár a flotta nagy része továbbra is folytatta honvédő háborúit a déli tartományok hercegeinek, bíborosainak és nemességének irányítása alatt, hajóinak száma jócskán megcsappant. Egész századok váltak hirtelen fölöslegessé, s mivel sem legénységük, sem pedig kapitányuk nem értett semmi máshoz, továbbra is a tengert járták hajóikkal, ám most már a kereskedőhajókra vadászva. Ezek a kalózok igencsak sok borsot törtek minden környékbeli hatalom orra alá, hisz bármelyik hajót megtámadták, amitől könnyű zsákmányt reméltek, nem válogattak shadoni, gorviki, vagy hercegségi lobogósok között, csak a préda nehézsége befolyásolta döntésüket. Gorvik és Aquilona tartomány ugyan megpróbálkozott elpusztítani a kalózokat, ám képtelenek volt megbirkózni még ezzel a problémával is, mikor a szétesett birodalmat folyamatos belső harcok dúlták fel, és a shadoniakkal is örökös háborúskodásban állt.

A megoldást végül Terda Radovik kalandorkirály korának leghíresebb gorviki nemese, egy bizonyos cabrappoi Labora ab Tourrini hozta el, aki a király bizalmasaként azt a feladatot kapta, hogy szállítson egy titkos szállítmányt Corma-Dina szigetére, amit akkor éppen a Shadoni flotta szorongatott. A furfangos nemes saját hadait a tengeri rablók flottájával akarta kiegészíteni és kiegyezett a kalózok leghírhedtebb kapitányaival, hogyha elkísérik útján és megvédik őt, akkor hatalmas jutalom és amnesztia lesz osztályrészük összes eddigi bűnükért. A vállalkozás olyan jól sikeredett, hogy a nemes egész flottát szervezett a kalózokból és saját gyermekét bízta meg vezetésükkel. Ezt a flottát hívták első ízben Tengeri Vadászoknak. Ez az ifjú (Vito con Tourrini, aki apjának köszönhetően már grófi címmel rendelkezett) dolgozta ki először az uralkodói charta alapjául is szolgáló szabályokat, melyeket csapatának be kellett tartania. Rendelkezései szerint a Tengeri Vadászok mindaddig megbecsült tagjai a társadalomnak és tisztes tengerészeknek tekintendők, míg csak az arra érdemes hajókat (a Shadonba tartó és shadoni kereskedőhajókat) fosztják ki. Továbbá jutalmat érdemelnek minden legyőzött shadoni hadihajó után. Radovik szerződésének köszönhetően egyre több kalóz választotta a Tengeri Vadászok megbecsült és kifizetődő útját, és mára már teljesen mindennapi dologgá vált, hogy egyes kereskedők az ő védelmüket vásárolják meg hajóik mellé, vagy hogy egyes nemeseknek és alvilági klánoknak saját flottája van a tengerész zsoldosokból. Ráadásul a gorvikiak büntetőhadjáratainak is igencsak hasznos résztvevői a Tengeri Vadászok.

Kikből lesznek a kalózok: Összetételében igencsak vegyes társaságról beszélhetünk a Vadászok esetében, tagjaik között éppúgy találkozhatunk képzett tengerészekkel, elszegényedett polgárokkal, mint nagyravágyó hajósokkal, sőt még rabszolgákkal is (bár ez utóbbival leginkább csak az evezőpadoknál). Ha a születési helyet nézzük, némileg homogénebb képet kapunk, hisz a kalózok legnagyobb hányada (legalábbis a Holtak tengerén) a gorviki születésűekből kerül ki, őket az eronei és más tengermelléki hercegségek gyermekei követik, legkevesebben pedig a shadoniak vannak. A tengeren azonban nem igazán tesznek különbséget születési hely szerint, mindenkit a képességei szerint becsülnek meg. Ez alól egyedül a gorviki hajóra került shadoniak jelenthetnek kivételt, akiket legtöbbször rabszolgáknál is kegyetlenebb bánásmódban szoktak részesíteni a kíméletlenebb kapitányok. Egy dolog azonban minden kalózhajón hasonló, és ez a tengerészek kora. Túlhajtott és veszélyes életüknek köszönhetően a Holtak tengere haramiái igencsak hamar elhaláloznak, az átlag életkor egy kalózhajón húsz és harminc év között mozog.

Kalóz vagy Tengeri Vadász: Bár látszólag a kalóz és a Tengeri Vadász szavak szinonimái egymásnak, a gorviki nyelvben hatalmas különbség van köztük. Azokat hívják a Szent Földön Tengeri Vadásznak, akik betartják a Radovik-féle szerződés minden pontját, csak a megfelelő hajókra támadnak rá, és hathatós segítséget nyújtanak a shadoni flotta támadásai ellen. Kalózoknak neveztetnek ellenben azok, akik válogatás nélkül megtámadnak minden hajót, kifosztanak és megölnek bárkit a jó zsákmány reményében. Az előbbi csoport viszonylagos elismertségre és hírnévre tett szert a partmenti tartományokban (bár aki már kapcsolatba került velük, inkább féli, mint tiszteli őket), míg a kalózoknak még Ranagol birodalmában is azonnali halálbüntetés jár.

Hogy mi az oka annak, hogy sokan mégsem tesznek különbséget közöttük? Csupán annyi, hogy ez a két csoport közel sem annyira jól elkülöníthető egymástól. Ne feledjük, hogy a Tengeri Vadászok is rablásból élnek és kegyetlenkedésben egy cseppet sem kell szégyenkezniük kalóznak nevezett társaik előtt. És ugyan melyik jó eszű Vadász hagyna elúszni egy könnyű prédát csak azért, mert éppenséggel gorviki felségjel díszíti a zászlóját? Hisz a tengeren csak az erősebb törvénye uralkodik, és ha észrevétlen marad a gaztett, egyetlen kapitány sem olyan balga, hogy veszni hagyja a könnyű kereseti lehetőségeket. Persze vannak olyan becsületes haramiák, akik neveltetésükből, vagy elveik miatt sohasem szegülnének ellen a törvényeknek, ám nekik sincs könnyű dolguk. Hisz a tengeren nehezen terjednek a hírek és Gorvik viharos politikai színterén gyakran megesik, hogy aki tegnap még ellenség volt, holnapra már szövetséges. Sokszor megesett már, hogy egy Tengeri Vadászból csak azért lett kalóz, mert késve kapta meg a parancsát a változásról. Ráadásul az sem ritka, hogy két gorviki esik egymásnak a tengerészek segítségével, ilyenkor pedig csakis a harci szerencse dönti el, hogy kiből válik majd hős és kiből lesz akasztófáravaló bűnöző.

Társadalmi státusz: Bár a kalandor király chartájának értelmében a Tengeri Vadászok éppen annyira megbecsült tagjai Gorvik társadalmának, mint hivatásos tengerész társaik, ez közel sincs mindenhol így. Szinte minden tartományúrnak megvannak a saját elképzelései a tengeri fosztogatókról. Aquilona bíborosa például ki nem állhatja őket, és még mindig elsöprésükön töri a fejét. Mint mondja az ő vallásos, érzelmektől mentes és tiszta tartománya nem tűrheti, hogy ilyen haramiák törvényesen fosztogathassanak a tengeren. Persze a rossz nyelvek szerint jobban zavarja őméltóságát, hogy a Tengeri Vadászok sokkal szívesebben állnak Gorvik tartomány oldalára a különböző vitás helyzetekben, és ha valamelyik kapitány mégis a ranashaviknak ajánlja szolgálatát, azért igencsak busásan meg kell fizetnie a bíborba öltözött egyházatyának. Nem is beszélve azokról a shadoni kereskedőhajókról, amiket a bíboros szemelt ki magának kifosztásra, ám egy-egy szemfüles haramia gyorsjárású tabrakjával megelőzte őt ebben.

Vele ellentétben Gorvik tehetősebbjei előszeretettel alkalmazzák a Vadászok szolgáltatásait, s cserében a kereskedővárosok többségében szabad polgári ranggal jutalmazzák őket. A maradék három tartományban vajnyi keveset tudnak a Vadászok igazi mivoltáról, hol jó, hol rossz irányban torzított történetek keringenek csupán róluk. Ezek közül a legkülönösebb az Észak Rokmundban elterjedt nézet, miszerint a Tengeri Vadászok romantikus hősök, akik dacolva minden veszéllyel, Shadon bosszújával és a tenger haragjával, a halál arcába mosolyognak. Örökkön dagadó hófehér vitorlákkal és jóképű, merész tengerészekkel kutatják a Holtak tengerének elveszett kincseit, miközben a gaz Sadoniak ellen hadakoznak hazájuk védelmében. Persze az ilyen nemesek vannak a leginkább megilletődve, ha véletlenül a Holt - tengerre tévedve összeakadnak az egyik Vadászhajóval.

Még vegyesebb képet kapunk azonban, ha a tartományok egy-egy csoportjának véleményét vizsgáljuk. A kikötővárosokban, tengermelléki településeken és kalóztanyákon (mint Erone) egy-egy híresebb kalózt képesek az egekig magasztalni a tengerésznépségek. Csodálatos történeteiket persze csak magától a hőstől, jócskán eltorzított formában hallhatják, ám ennek ellenére az ilyen népségek őszinte tisztelettel viseltetnek a Tengeri Vadászok iránt. A hivatásos tengerészek nagy része azonban ki nem állhatja a fajtájukat, részint azért, mert egyszerű haramiáknak tartja őket, az igazi matrózszakma megcsúfolóinak. Részint, meg azért mert irigykednek a kalandos és kincsekben gazdag életükre, hisz egy matróznak társadalmi rangja nagyban befolyásolja rangját és vagyonát, míg egy szerencsésebb Tengeri Vadászból könnyen lehet dúsgazdag kapitány is.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy az emberekben egy elég vegyes kép alakult ki a Tengeri Vadászokról. Aki ismeri, általában féli, vagy lenézi őket, aki meg csak hallott róluk hajlamos összekeverni a Holt - Tenger vadászait az egyszerű tengerészekkel, netán Shadon romantikus történeteinek Hőseivel.

Lobogók, tetoválások és kendők: Kezdetben a kalózzá lett tengerészek megtartották saját felségjeleiket, esetleg shadoniakat vagy hercegségieket használtak, hogy megtévesszék ellenségeiket. Ezen szokásukat is a kalandorkirállyal kötött megegyezésük után változtatták meg, s kerültek a kalózhajók árbocaira a fekete és vörös zászlók. Főképp rosszat sejtető jelentésük miatt használták ezt a két színt, melyek a halálra, harcra és vérre emlékeztették azokat, akik meglátták őket. Jelképek terén is a bajsejtelmet sejtetők terjedtek el leginkább, a két, egymást keresztező ramiera a harc jelképeként, és a kosfejet mintázó koponya a halál szimbólumaként, no meg a shadoniak ingerlésére. A vörös szín leginkább a kalózgyűlölő Ranashaviknak köszönheti, hogy az utóbbi időkben oly sokan részesítik előnyben.

A kalóztestvériségek és híres kapitányok megjelenésével terjedtek el először az egyedi tervezésű zászlók. Ám ezt a szokást csak kevesen vették át, és ők is csak nagy ritkán, hatalmas csaták és diadalok alkalmával, vagy zsákmánnyal megrakva a hazai vizeken húzták fel egyedi zászlóikat. Sokkal jellemzőbb az egyedi tetoválások és kendők használata, hisz ezek könnyen elrejthetők a csöndesebb vagy veszélyesebb rajtaütések során, ám jó szolgálatot tesznek, mikor egy kompánia hírnevét kell terjeszteni, esetleg kihasználni. Majd minden híresebb kapitánynak és testvériségnek megvan a saját kendője vagy tetoválása (esetleg mindkettő).

Megélhetés: Megélhetés szempontjából két nagy csoportra oszthatjuk a Tengeri Vadászokat; vannak azok, akiket egy szervezet vagy egy nemes támogat (mint ahogyan a legelső Tengeri Vadászokat a Tourrini család) és vannak az úgynevezett szabadúszók. Az előbbi csoportba tartozók általában a vezérüktől kapott feladatokért járó jutalomból, esetleg előre lebeszélt havi zsoldból tartják fönn magukat. Persze ezek között is vannak olyan kapitányok, akik "szabadidejükben" a szabadúszók életét élik. A második csoport tagjai leginkább a fosztogatásból, csempészetből, védelmi pénzekből és a shadoni partok, szigetek fosztogatásából és lakosainak rabszolgasorba adásából élnek meg. A zsákmányukat rendszerint a főhadiszállásukra viszik, amit a Holt-tenger temérdek szigetének egyikén építenek fel, esetleg a kalózok "fellegvárában", Eronéban adnak túl rajta. A kalózok minden esetben a második csoportba sorolandók, hisz bármilyen kicsi is a különbség kalóz és Tengeri Vadász között, egyetlen gorviki szekta, vagy nemes sem annyira elvetemült, hogy a haramiákat válassza flottájába a jogosan fosztogató Tengeri Vadászok helyett, még titokban sem. Hiszen a két csoport semmiben sem különbözik képességeik és felszereléseik terén, sőt, a kalózok meghurcoltatásuknak köszönhetően néha még silányabbak is.

Harcmodor: Sokféle fegyverrel és harcmodorral találkozhatunk a kalózhajók fedélzetén, bár általában a könnyű, rövidebb kardokat részesítik előnyben, amiket a szűkebb helyeken is képesek forgatni. De éppúgy megtalálhatók közöttük a ramierával küzdők, mint a szigonyt használók. Gyakori fegyvernek számítanak még a távolsági fegyverek, mint például a dobótőr és a dobóbárd, de az sem egyedi eset, ha kézi nyílpuskával találkozik az ember.

A Tengeri Vadászokat nem kötik szabályok, bármilyen harcmodort elsajátítanak, ha úgy gondolják, azzal hatékonyabban legyőzhetik ellenfeleiket. Éppúgy folyamodnak cselvetéshez és méreghez, ha szükségét látják, mint a fejvadászok, de nem ritka köztük a puszta erejére és hatalmas fegyverére támaszkodó pusztító harcos sem. Egy dologban azonban minden tengeri haramia fegyvertára megegyezik, sohasem húznak bőrvértnél nehezebb páncélt, hisz az össze-vissza imbolygó hajón ez csak hátrányt jelentene számukra.

Harcmodoruk egyetlen különlegessége, hogy a hajókon töltött hosszú évek alatt képessé válnak minden tárgyat fegyverként felhasználni. Ha a szükség rászorítja őket, éppoly jól meg tudják védeni magukat egy kötélbontó segítségével, mint egy kisebb hordóval, vagy egy evezővel.

Hogyan kalandozhat egy Tengeri Vadász: Nincs nagyobb kaland, mint a végtelen tengeren suhanni a széllel, hadakozni a mindennapi betevőért, kincsek után kutatni és gaz shadoniakat leküzdve megmenteni a hazát - legalábbis a romantikára vágyó dámák szerint. Ám egy Tengeri Vadász is lehet "kalandozó vérű", nagy tettekre hivatott, kiválasztott, és bár a tenger valóban ezernyi kalandot rejt, van mód másféle hőstettek végrehajtására is egy Tengeri Vadász JK számára.

Minden kalóznak van "szabadideje", minden hajó kiköt egyszer, hogy feltöltse készleteit, és hogy tengerészei kipihenhessék fáradalmaikat. És lehet, hogy tovább is időzik a kelleténél, egy-egy hatalmas vihar miatt, esetleg a károk kijavítása végett. Persze nyúlhat a kalandmester vagy a játékos a végső megoldások valamelyikéhez is, miszerint egy elmerült hajó egyik (esetleg utolsó) túlélője a játékos, vagy annyira összekapott a kapitányával hogy el kellett hagynia a hajót (és örült, hogy élve megúszta). Esetleg valami végzetes sérülés, ami miatt már alkalmatlan a hajózásra (bár az is elég lehet, hogy rövidlátó lett). Ám az ilyen drasztikus megoldások helyett inkább válasszon más kasztot a karakter, vagy találjanak ki valami ötletesebb előtörténetet a kalandmesterével. Bár szerintem a legjobb megoldás, ha a csapat maga a legénység, ekkor lehet igazán jó kalandokat mesélni nekik!

A kaszt jellemzői

Lássuk tehát, hogy is néz ki egy tengeri vadász a d20 rendszer szerint. Az alant következő statisztikák természetesen csak általános információk, ezektől eltérhetnek a különleges előélettel rendelkező karakterek! Csak azok a statisztikák kerülnek itt bemutatásra, amik valamiben különböznek a Harcos alapkasztnál leírtaktól, minden egyéb statisztikát (mint például a Kp/szintet, az Fp dobás/szintet és a H-0. fejlődési táblázatot is) változatlanul a Harcos kalandozói-kasztnál leírtak szerint kell számolni!

Követelmények

Az alábbi követelményeknek kell megfelelnie egy karakternek, hogy a Harcos kalandozó-kaszt Tengeri Vadász nevű alkasztjának tagja lehessen.

Alap TÉ: +2

Faj: Ember

Jellemző: -

Képzettségek: Úszás 4+, Szakma - Hajózás 4+, Túlélés 4+

Képességek: Fegyverforgatás - Alapfok, Matrózláb*

Elsődleges képzettségek: Egyensúlyérzék, Futás, Ismeret - Asztronómia, Ismeret - Fegyverek, Ismeret - Hadászat, Ismeret - Természet, Kötélhasználat, Mászás, Megfélemlítés, Mesterség, Ugrás, Úszás, Szakma - Hajózás, Túlélés (tengeren)

Ajánlott képességek**: Biztos kezű mászó, Edzettség, Fenyegető fegyver, Irányítás, Képzett ugró, Képzett úszó, Kitartás, Vadon élő (tengeren). Továbbá az összes Harci képesség, kivéve azokat, melyek nem illenek a tengeri harcmodorba (például a lovas harccal kapcsolatos képességek, a Nehézvért-viseletet, a Harci láz, a Köpenyvívás, vagy a Legázolás).

Kaszt-képességek

Rettegett hírnév (1. szint): "Az igazi kalóz már nevének puszta említésével, zászlajának felvonásával is megnyeri a csatát", tartják a gorvikiak és hát mi tagadás, sokszor igazuk is van. Kevés olyan ember lakik a gorviki partokon, akik ne ismernék és rettegnék a környék híresebb kalózainak nevét. Néha elég csupán a jól ismert kendőben belépni a kocsmába hogy ingyen ebéd és üres asztal legyen osztályrészük. Máskor persze jelenthet biztos halált is, ha óvatlanul büszkélkedünk valamelyik híresebb klán tetoválásával.

Minden olyan karakter, aki valamelyik ismertebb haramia hajóján szolgál vagy szolgált, +2-től +4-ig terjedő módosítót kap a saját hírnevéhez. De csak a hírhedt karaktereknek jelent ez előnyt, hisz a klán nevének említése mindenképpen rettegést vagy gyűlöletet szül!

Ha a karakter kalandozásai során, esetleg nagyobb hírnévre tesz szert, mint ami rettegett kalózkapitánya miatt addig megillette, a két módosító nem adódik össze, mindig csak a nagyobbik a mérvadó!

A hírnév főképp az Átverés, Megfélemlítés, Meggyőzés, Információgyűjtés, valamint egyes Előadóművészetek területén nyújt előnyöket vagy hátrányokat, attól függően, hogy a befolyásolni kívánt személyben milyen érzelmeket vált ki a kalózkapitány nevének említése (bővebben lásd az Alapkönyv 528. oldalán, a Hírnév címszónál).

Rögtönzött fegyverek (4. szint): A Gályák tengerén gyakran megesik, hogy a legváratlanabb helyzetben támadják meg az ember hajóját, vagy hogy már nincs ideje a kabinjában hagyott fegyvereiért rohannia, és ilyenkor jól jön, ha a kalóz nem csak a kardjával tudja megvédeni magát. Ezért a tengeri vadászoknak meg kell tanulniuk fegyverként bánni bármivel, ami a kezük ügyébe kerül a hajón.

A gorviki kalóz megtanulja, hogyan tudja magát megvédeni azokkal az eszközökkel, amik körülveszik a hajón (pl. evezők, kötélbontó vasak). Ez játéktechnikailag annyit tesz, hogy negyedik kasztszintjétől kezdve a Tengeri Vadász karakter csupán -2-es levonást kap, ha mestersége valamely eszközével próbálják megvédeni magát.

Lássunk néhány példát ezekre a fegyverekre:

* A Matrózláb nevű képesség egyike azoknak az új képességeknek, melyek még nem szerepeltek az Alapkönyvben, ám az Enrawelli Tudástár oldalán megtalálhatóak, a képességek szekcióban.

** Az Ajánlott képességek listája azokat a képességeket foglalja magába, amit a tengeri vadászok előszeretettel alkalmaznak, illetve tanulnak meg. Mivel elég specifikus tudásanyaggal rendelkező alkasztról van szó, ezért ezek között a képességek között nem csak harci képességek szerepelnek. A játékos, ha megfelelőnek tartja a listát, dönthet úgy hogy a harcos kasztnál leírt szabadon választható harci képességek helyett ebből a listából választ valamit, ám ekkor szigorúan be kell tartania, hogy vannak olyan harci képességek, melyeket egy gorviki tengerész nem sajátíthat el! Például megteheti, hogy első harcos kasztszintjén a harci képességek helyett az Edzettséget veszi fel karakterének, ám ha a következő szintek valamelyikén el akarja sajátítani a Nehézvért-viselet Alapfokát, azt csak szabad képességeiből teheti meg (és csakis a KM beleegyezésével)! Ez a lista tehát segítségnyújtás azoknak, akik vérbeli tengeri vadászt szeretnének alkotni. Ám ez csupán csak segítség, nem kötelezően követendő fejlődési út, ha akarod, akár teljesen más módon is felépítheted a karakteredet.

Függelék

Az alábbiakban néhány olyan konkrétabb információ következik, mely könnyebbé teheti azon kalandmesterek és játékosok életét, akik a Tengeri Vadászokkal akarnak foglalkozni, játszani. Bemutatásra kerül néhány híresebb kalóz, tetoválás és kendő, továbbá a Gályák tengerének legkedveltebb hajótípusai.

Híresebb kapitányok és csoportosulások

A most következő rövid kis bemutatóknak nem célja a teljes igazság feltárása, részben mert szerettünk volna elég teret biztosítani a kalandmesterek fantáziájának, részben pedig azért, mert itt csak iránymutatóként, mankóként szerepelnek a híresebb Tengeri Vadászok leírásai, céljaikra és hosszabb bemutatásukra majd a későbbiekben kerítünk sort. Ám addig is megpróbálunk a paletta minden árnyalatából bemutatni valamicskét, a teljesen átlagos Tengeri Vadászoktól a legkirívóbb és legkülönösebb bűnöző-kalandorokig.

Tengeri Vadászok

Jelenlegi vezérük: Nostra con Tourrini (aki egyben a főhajó kapitánya is).
Támogatóik: A Tourrini család.
Egyedi jelképeik: A család címeres lobogója és kendője, amit napjainkban a kapitány két lángoló Ramierával egészített ki.
Kedvenc rejtekhelyük \ kikötőjük: Metra városa.
Gyülekezőhelyeik: A Tourrinik metrai kúriája és a róluk elnevezett kikötői kocsma.

A legelső hivatalos Tengeri Vadász flotta, melyet még a kalandorkirály korában alapított a Tourrini család akkori feje, az ifjú Vito con Tourrini. Akkoriban még legendás volt a hírnevük és hőstetteiktől zengett az egész partvidék, ám az idők folyamán megkopott dicsfényük és lassan beolvadtak a hivatásos flották tengerébe. A Tourrini család "tengerész" ágának tehetségtelen utódai egyszerű flottává "alázták" az egykor oly nagy nevű társaságot, napjainkig egyszerű kísérői voltak csupán a kereskedő és utazóhajóknak. Egy ízben még a létük is veszélybe került, mikor a hírhedt szerencsejátékos Amadeus con Tourrini majdnem elvesztette hajóit a rokmundi herceg ellen játszott rallaquonon. A játszmának végül a feldühödött Tengeri Vadászok vetettek véget, akik lemészárolták a felelőtlen örököst és teljes kíséretét. Ezután még inkább mellőzötté vált a flotta, feladataik vagy jelentőség nélküliek, vagy halálosak voltak. Létszámuk ezért igencsak megcsappant napjainkra. Ám a helyzet ismét megváltozni látszik, a legújabb örökös, Nostra con Tourrini ismét nagy terveket szövöget. Teljes átszervezéssel kezdte meg kapitányságát, hatalmas pénzekből korszerűsítette csapatát. Hogy minderre honnan volt pénze és hogy milyen tervek miatt járja szakadatlanul a tengert Tengeri Vadászaival, azt senki sem tudja biztosan. Egyesek dúsgazdag támogatókról, mások a gorviki titkosszolgálatról beszélnek az ügy kapcsán, ám egyvalami biztos, a Tengeri Vadászok szervezete ismételten mindennapi beszédtéma lett a partmenti településeken. És ezek a történetek lángoló tekintetű kapitányról és halálig hű tengerészekről regélnek. Ismét.

Ráják

Jelenlegi vezérük: Ismeretlen (a szekta feje), a hajókat Rőtszakállú Ignacio vezeti.
Támogatóik: Egy rejtélyes dél-gorviki boszorkánymesteri szekta.
Egyedi jelképeik: Felkarra tetovált fekete rája, könyök fölé kötött éjfekete kendő kék villámokkal díszítve.
Kedvenc rejtekhelyük \ kikötőjük: A szekta székhelye.
Gyülekezőhelyeik: Kalózaik leginkább Eronéban szeretnek "lepihenni".

A Holt-tenger legtitokzatosabb flottája, a szóbeszéd szerint egy dél gorviki boszorkánymesteri szekta pénzeli és irányítja őket. A pletykákat látszik igazolni, hogy nevükhöz méltóan igen rázós küzdelemre számíthat az, aki összeakad velük, hisz minden hajójuk fedélzetén legalább két vajákos is utazik. A Ráják először a 3650-es évek környékén tüntek fel, ám valós céljaikról máig nincs tudomása senkinek. Harcoltak ők már Gorvik és Aquilona oldalán is (volt, hogy egyetlen összetűzés folyamán), sőt egy ízben még egy shadoni hajó kíséretéül is elszegődtek. Ennek köszönhetően elég rossz hírnévre tettek szert a tengerészek és kalózok körében, ám ez őket a legkevésbé sem zavarja. Annak ellenére azonban, hogy egyetlen megélhetési forrásuk a szekta, amit szolgálnak, újabb hajókra és utánpótlásra is mindig van miből költeniük.

Testvériség

Jelenlegi vezérük: Torre Venera.
Támogatói: -
Egyedi jelképei: A testvériség minden hajója köteles a kapitány álltal kitalált zászlót kitűzni (fekete alapon két fehér kalóz kezet ráz egy nyitott kincsesláda felett), ám a saját kendőiket és tetoválásaikat továbbra is megtarthatják.
Kedvenc rejtekhelyük \ kikötőjük: A Corma-Dina szigetvilágának egyik apró szigete.
Gyülekezőhelyeik: Gorvik összes kikötővárosában megtalálhatóak.

A Testvériség esetében nem igazán beszélhetünk szoros szervezetről, flottáról, inkább egy tolvajklánhoz hasonlíthatnánk őket. Az egész valamikor a 3600-as évek végén kezdődött, mikor egy nagy csapat veszélyes bűnöző szabadult Lumada városára. Hogy honnan szöktek, senki sem tudja, a később általuk terjesztett legendák szerint egyenesen a hírhedt Gátról sikerült elszökniük, ám ezt semmi nem támasztja alá. A tucatnyi haramiának azonban igencsak izzott a talpa alatt a talaj, ugyanis tíz arany volt a fejpénz mindannyiójuk fején, így minél hamarabb el akarták hagyni Gorvikot. A városőrség azonban gyorsabb volt náluk és bezáratta az összes kaput. Hosszú és halálos vesszőfutást követően a kis csapatnak sikerült eljutnia a kikötőbe és az első induló hajó fedélzetére ugrania. A hajó egy Tengeri Vadászé, Torre Veneráé volt, aki éppen egy kimerítő ütközetet követően indult ismét útjára. A kapitány azonnal meglátta a lehetőséget az újonnan érkezettekben, és befogadta a megfogyatkozott csapatot, akik nem okoztak csalódást neki. Ugyan nem voltak képzett tengerészek (bár idővel ebbe is beletanultak), ám saját "szakterületükön" mindegyik igen hasznos segítséget tudott nyújtani a kapitány terveihez. Temérdek érdekes történet fűződik a Testvériség nevéhez, loptak már magától a Ranashaviktól is, sőt egy egész shadoni flottát sikerült eltéríteniük eredeti utitervüktől és ezzel időt szerezni a honvédő csapatoknak a védelem megszervezésére. Napjainkban a legütőképesebb Vadászok hírében állnak, miután a kapitányuk csak a keresett bűnözőkből pótolta elhullott embereit, védelmet kínált, s cserébe egyetlen kikötése volt csupán: olyat tudjon az újabb jelentkező, amihez senki sem ért a hajóján. Nem is igazi tengerészekről, inkább egy bűnözőkből szerveződött kalandorcsapatról van itt szó.

Nostra Clienti

Hajója: Andonna (hercegnő).
Támogatói: Erone hercegnője.
Egyedi jelképei: -
Kedvenc rejtekhelye \ kikötője: Erone.

Nostra Clienti aquiloni apa és shadoni anya gyermeke, akiket igencsak meghurcoltak ezért. Apja halála után rabszolgasorba kényszerül, kövér kéjencek, szadista vallásfanatikusok, és kegyetlen földesurak játékszereként kell leélnie ifjúkorát, mígnem a szerencse végre a pártjára áll. Egy városi ficsúr szolgájaként jut el Erone városába, ahol szemet vet rá a város urának felesége, így kerül a hercegi családhoz házi szolgálóként. A hercegnő nem csak szolgálataiért veszi maga mellé; meglát benne valamit (talán a tehetség egyre halványuló parazsát) és saját céljaira használja fel az ifjút. Titokban kitaníttatja a tengerész szakma minden apró titkára, magával viszi férje össze fontosabb tárgyalására és tengeri útjára, míg végül, mikor Nostra eléri a huszonhét éves kort, megrendezi a szökését. Saját hajót és szabad életet kap a hercegnőtől (hogy miért, azt még maga sem tudja), aki csupán annyit kér cserébe szeretőjétől, hogy sose feledje el. És a felszabadított rabszolga nem is felejti, hajóját Andonnának nevezi el és ezzel a névvel teszi a környék leghírhedtebb kalózhajójává. Megtámad minden hajót, ami aquilonai vagy oda tart és kegyetlen bosszút áll minden rabtartóján. Szerencséje pedig nem hagyja el még akkor sem, mikor már az egész aquilonai flotta vadászik rá. Túlél minden veszélyt és egészen a 3690-es évekig folyamatosan borsot tör a bíboros alattvalóinak orra alá. Ám akkor hirtelen megváltozik a helyzet, 3690-ben visszatér Eronéba és furcsábbnál-furcsább vállalkozásokba hajszolja tengerészeit. Hogy miért teszi, csak kevesen tudják, első tisztjeinek csupán valami zagyvaságot mondott holmi álmokról. Egyvalami azonban biztos, a zűrzavaros időszak kezdetén ő az, aki kimenti a hercegnőt a forrongó kastélyból és biztos helyre szállítja.

Félfülű Raquo

Hajója: Vörös Véreb.
Támogatói: -
Egyedi jelképei: Tengerész-szablyát ábrázoló tetoválás, melybe a Raquo szó van belevésve, vérvörös zászló, melyen egy hatalmas fekete kosfej három ramierára fektetve díszeleg.
Kedvenc rejtekhelye \ kikötője: Az összes kikötőváros rosszhírű kocsmája.

Raquo híres Tengeri Vadász, akit reménytelenül lehetetlen küldetéseiről és gyakori toborzóbeszédeiről ismerhet a hozzáértő. Hogy hogyan is lett belőle tengerész, azt senki sem tudja, egyesek szerint a flottánál kezdte a pályafutását, mások szerint valami városi kikiáltó vagy ficsúr lehetett mielőtt a Vörös Véreb kapitányává vált volna. Ő maga mélyen hallgat múltjáról, és ha valaki mégis rá mer kérdezni, komoran csak annyit mond neki: "a jelenben élj fiam, a múlt csupán kísértő árny". Napjainkra azonban kevés olyan ember akad, aki a Félfülű múltjáról és ne jelenéről akarna hallani. Már a neve is több tucatnyi történetet hordoz magával. Furcsa tépett bal füléről egyesek azt tartják, hogy egy húsz láb hosszú tengeri szörnyeteg marcangolta meg, miközben Raquo éppen kézitusában akarta legyőzni. Mások kéttucat démoncápát emlegetnek, amiknek fogai már a kapitány "ékszergyűjteményét" gyarapítják. És bár képtelennek és túlzónak hatnak ezek a történetek, mégis aki megismeri Raquo kapitányt, könnyen elhiheti igazságalapjukat. A Félfülű ugyanis híres arról, hogy amit a többi Vadász túl rizikósnak tart, nála ott kezdődik a kihívás. Vagy tucatnyi legénységet "használt" már el az ilyen kis kalandjai során. Harcolt a corma-dinai ütközetekben, fosztogatta Shadon partmenti településeit, egy ízben még a nagykirály hajóját is megtámadta, persze ez a vállalkozása kudarcba fulladt. Mégis ő az egyetlen kapitány, aki elmondhatja magáról, hogy bármire kész, legyen szó rejtett és ősi titkok felkutatásáról, vagy Erone bevételéről (melyet egy ízben egészen tíz napig sikeresen végre is hajtott, bár utána újra megcsillogtathatta toborzótudományát a kocsmákban és aranyait a felcserek előtt).

A Holtak tengerének két legelterjedtebb hajótípusa

A Függelékben szereplő tabrak és gálya leírása a Szürkecsuklyás Testvériség keze munkáját dicsérik, és az ő engedélyükkel jelennek meg ebben a cikkben! Ezúton is szeretnék nekik köszönetet mondani ezért! Aki többet szeretne megtudni Ynev járműveiről, látogasson el a csapat oldalára, a www.szurkecsuklyas.hu -ra.

Tabrak, avagy a kalózhajó

Hossz: 20-30 láb
Szélesség: 4-5 láb
Merülés: 2 láb
Sebesség: 10-14 mérföld óránként
Teljes terhelés: 60-120 teher (tonna)
Legénység: 50-100 fő

A gálya egyenes ági leszármazottja ez a fürge vitorlás, mely örökölte annak minden jó tulajdonságát. Orra és alacsony hátsó felépítménye messze kinyúlik a víz fölé, ami a hajónak igen könnyed megjelenést kölcsönöz. Noha két vagy három árbocán rendszerint lantvitorlákat hordoz, a fedélzeti mellvéden evezőnyílások is találhatóak, így 12-14 pár evezőjével szél híján is mozgásképes maradhat. Mivel a tabrak egyéb előnyei mellett alacsony merüléssel is büszkélkedhet, csempészek és kalózok kedvelt járműve, mely egyaránt elterjedt a Gályák tengerén, a Corma-dina szigettengerén és a Ravanói-öbölben. Mérete miatt a nyílt óceánra ritkán merészkednek ki vele.

Gálya

Hossz: 35-50 láb
Szélesség: 5-7 láb
Merülés: 2-3 láb
Sebesség: átlagosan 5-6, de rövid ideig akár 10-12 mérföld óránként
Teljes terhelés: 150-250 teher (tonna)
Legénység: 50 tengerész, 120-300 evezős, 100 katona

Talán a legősibb - már a crantai időkben is használt - hajótípus, melynek működési elve mit sem változott az elmúlt húszezer esztendőben, mióta az első evezősök tengerre szálltak. Mivel szélcsendben is képes haladni, a gálya hajdan szinte egyeduralkodó volt a hadászatban és a kereskedelemben egyaránt. A Kyr Birodalom idején ugyan háttérbe szorult - hiszen a calowyni hódítók fejlett, mágiával irányított vitorlásokkal rendelkeztek -, ám a Hatodkorban ismét széles körben kezdték használni.

Mára azonban több okból is eltűnőben van a Quiron-tengerről: az evezősök fenntartása költséges - több ezer ember táplálása még gályarabokra méretezett adagokkal számolva is fölöttébb drága -, így a gálya a vitorlások fejlődésével elvesztette korábbi előnyét; evezői és hosszú gerince miatt rosszul állja a nyílt tenger hullámverését, továbbá a vitorlásokkal összehasonlítva méretéhez képest viszonylag kevés hasznos teher befogadására képes. Gyakran szorul vízkészleteinek feltöltésére - a hajósok nem csak grogot isznak -, azaz soha nem távolodhat túl messzire a partoktól. Kisebb, az alant tárgyalt iburnhoz hasonlóan evezőkkel is fölszerelt vitorlásokat továbbra is használnak a parti hajózásban, de a Quironeiában a gálya csak mint az uralkodók hatalmát jelképező luxusbárka élte túl korát.

A Gályák tengere azonban ma is rászolgál nevére, hiszen a Hat Város vagy a Kalmárhercegségek hajóhadainak gerincét mostanság is evezős hajók alkotják. A fent említett hátrányok kevésbé érvényesülnek a déli beltenger többnyire szélcsendes, szelíd vizein, ahol a kalmárok vitorlásai gyakran vesztegelni kényszerülnek - a hadiflottáknak viszont mindig haladniuk kell.
A ma elterjedt déli gálya tehát hadijármű: egész felépítését a tengeri hadviselés követelményeinek rendelték alá. Könnyű és gyors járású, noha erős szélben és hullámverésben nem veheti föl a versenyt egy vitorlással.

Hosszú és kecses testéből csak az evezőszekrények ugranak ki két oldalon; fedélzetén keskeny híd fut végig az alacsony orr- és tatbástya között. A gyakran vágósarkantyúval is ellátott orrban helyezik el a hajó nehézfegyvereit, főleg ballistákat. A tattükör fölött messze hátranyúlik a parancsnoki híd elkeskenyedő felépítménye, melyet farácsokra feszített vásznak óvnak a tűző délszaki napsütéstől. A déli gályák három árbocukon manapság már általában hosszvitorlázatot hordoznak, mellyel a legkisebb oldalirányú fuvallatot is képesek szolgálatukba állítani, szél ellen pedig evezők segítségével haladnak.

A kisebb hadigályákon egy, míg a nagyobbakon három-négy ember kezel egy evezőt, háttal ülve a hajóorrnak. A mai gályák általában két vagy három evezősorral épülnek; fedélzetükön 120-300 evezős szolgál, ami 20-26 evezőpárt jelent 3-6 emberrel. Megjegyzendő, hogy bár például a pyarroni flotta hajóin a városi szegénynegyedek lakói közül toboroznak markos legényeket, és nem dolgoztatnak elítélteket, ez az eljárás nem általános; az evezősök utánpótlásának módja országról országra változik.

A sebesség méréséről: A nagyobb ynevi vízi járművek sebességét szemben adják meg. A sebesség mérése a következőképp történik: minden hajón található egy mérőzsinór nevű eszköz, amely voltaképpen egy fa háromszög egyik csúcsához erősített kötél. A kötélre egyenlő szakaszonként apró fonatokat hurkolnak. A sebességmérés során egy tengerész bedobja a vízbe a mérőúszónak is nevezett fa háromszöget, amely ezután helyben marad, miközben a kötél letekeredik a matróz kezében lévő orsóról. A hajó sebességének mérőszáma a nagyjából hatvan másodperc - azaz hatvan szegmens - alatt letekeredett szemek száma lesz. Az idő mérésére a tengerjáró hajókon általában több apró, igen pontosan beállított homokórát használnak.

Vissza a Kasztokhoz...