Varázstárgyak

Letölthető és nyomtatható változat (PDF)

A MAGUS alapkönyveiből sajnálatos módon kimaradtak a varázstárgyakra vonatkozó részletes szabályok, illetve varázstárgyakból sincsen túl sok bennük. Bár az adott kampányban előforduló varázstárgyak mennyisége elsősorban a KM-től függ, a mágiahasználók lehetőségeinek tárháza mindenképpen szélesebb annál, mint amit a szabálykönyvek kínálnak. Az alábbiakban ezen hiányosságokat próbáljuk meg pótolni a varázstárgyak készítésére és használatára vonatkozó alapvető szabályok ismertetésével.

 

Varázstárgyak készítése

 

Varázstárgyak típusai

A MAGUS rendszerében a varázstárgyakat aszerint sorolhatjuk kategóriákba, hogy milyen típusú mágia szükséges a készítésükhöz. Ez alapján a következő tárgytípusok léteznek:

Drágakőmágiával készült varázstárgyak: A tiadlaniak által Ynevre hozott, ezáltal viszonylag újnak számító mágikus módszer (bár egyes bölcsek szerint bizonyos különleges formáit már crantai mágiatudók is használták). Ez a mágiatípus a drágakövek egyedenként változó jellegű manakoncentráló hatását használja fel különféle hatások eléréséhez. A drágakövek hatalommal való felruházása több módszerrel is történhet, majd ezután a drágakövet többféle módon is fel lehet használni a végleges varázstárgy elkészítéséhez. A legjellemzőbb felhasználási mód az, amikor az előkészített drágakövet egy tárgyba (ami lehet fegyver vagy páncél is) foglalják, így az folyamatosan kifejti hatását.

Rúnamágiával készült varázstárgyak: A kyrek által is ismert rúnákat számos célra fel lehet használni. Egy-egy rúnát nagyobb hatalommal (több manával) is fel lehet ruházni, és a rúnamágikus tárgyak sokféleségét tovább növeli a különféle rúnák szinte végtelen számú kombinációja, melyeket az ynevi mágiakutatók mind a mai napig keresnek. Hatást ugyanúgy el lehet érni egy rúnával, mint ahogy rúnák egész sorozatával, de a rúnák közös jellemzője (más varázsjelekhez hasonlóan), hogy csak valamely tartós felületre írhatóak fel, és csak ott fejthetik ki hatásukat. A rúnák természetesen varázskörök és varázslatok részeiként is megjelenhetnek, de csak egy-egy tárgyra írva fejthetnek ki maradandó hatást.

Szakrális varázstárgyak: A legtöbb vallás papjai - és esetenként paplovagjai - istenük segítségét kérve, annak hatalmát egy tárgy különleges felszentelésére használhatják fel, mely által az adott tárgy mágikus tulajdonságokra tesz szert. Talán a szakrális varázstárgyak mutatják a legváltozatosabb képet a varázstárgyak között, hiszen hatásuk vallásonként eltérő - sőt, egy valláson belül is nagyon sokféle - lehet, és nem ritka, hogy némelyik isten olyan képességgel ruházza fel egyik vagy másik tárgyat, melyről azelőtt még sohasem hallottak. Működési mechanizmusukkal sem a teológusok, sem a mágia összefüggéseit kutató varázslók nincsenek teljesen tisztában, így a kívülállók (akik nem tartoznak az adott vallás híveihez) mindig egyfajta félelemmel vegyes gyanakvással tekintenek a szakrális úton készült varázstárgyakra.

Tapasztalati úton készült varázstárgyak: A tapasztalati úton, vagyis valamilyen hagyományozott mágikus módszerrel készülő varázstárgyak készítésének titka mesterről tanítványra száll, akárcsak maga a tapasztalati mágia. Viszonylag kevés ilyen varázstárgy létezik, mivel az idők során a tárgykészítés titkai folyamatosan eltűnnek, kifakulnak, miközben új formulák csak nagyon ritkán bukkannak fel. Ugyanakkor a hagyományok közé gyakran keveredhet olyan tudás, amely valójában más mágiatípus része, ám az idők folyamán a tapasztalati mágiahasználók is ellesték az adott mágiaforma titkait. Éppen ezért ezen tárgyak rendkívüli változatosságot mutatnak. Hatalmuk márcsak azért sem lebecsülendő, mert könnyen előfordulhat, hogy ősi, nagyhatalmú, de azóta már elveszett mágiaformák munkálkodhatnak némelyikükben.

Természetesen a fenti négy típuson kívül más típusok is léteznek, elsősorban az ősibb formulákon alapuló tárgyakat értve ezalatt, de a játékos karakterek számára általában a fentiek a hozzáférhetők.

A fenti típusok közül a rúnamágiát és a drágakőmágiát kombinálni is lehetséges, természetesen csak akkor, ha a karakter mindkét módszerhez rendelkezik elegendő tudással. Így például egy kard pengéjébe rúnákat karcolhat, miközben markolatába egy mágikus drágakövet foglal.

Bármilyen módszerrel is készüljön egy varázstárgy, az később tárgyszimpátiás kapcsolatban marad alkotójával.

 

A tárgykészítéshez szükséges tudás

Ahhoz, hogy egy karakter varázstárgyakat tudjon készíteni, rendelkeznie kell az adott típushoz szükséges képzettséggel vagy képességgel. Ezeknek a követelményei és leírása a szabálykönyvekben található, de itt is felsoroljuk a különféle rendszerekben elsajátítandó ismereteket, melyeknek legalább az egyikével a karakternek rendelkeznie kell:

- Rúnamágia Mesterfok (Első Törvénykönyv)

- Drágakőmágia Mesterfok (Első Törvénykönyv)

- Szimbólummágia 2. fok (Új Tekercsek)

- Mestermágia 4. fok (Új Tekercsek)

- Drágakőmágia 3. fok (Új Tekercsek)

- Démonológia 5. fok (Új Tekercsek)

- Drágakőmágiával készült varázstárgyak készítése (d20 )

- Rúnamágikus tárgyak készítése ( d20)

- Szakrális varázstárgyak készítése ( d20)

- Tapasztalati úton készülő varázstárgyak készítése ( d20)

Megjegyzések: Az Új Tekercsekben egy, a megszokottól eltérő típusú mágiaelméletet vetítettek előre, amely azonban azóta sem került bővebb kifejtésre. A jelenlegi írás az ezen képzettségek leírásában szereplő irányvonalakat (egyelőre) nem veszi figyelembe, éppen ezért a fentebb felsorolt képzettségek inkább csak irányadó jellegűek. A d20 rendszerben használatos képességek leírásai nem az Alapkönyvben, hanem az Enrawelli Tudástár által kidolgozott képességek között találhatóak meg.

A fentiek mellett mágiatípusonként és tárgyanként változó járulékos tudásra lehet szüksége a tárgy készítőjének. Egyes esetekben a mágiahasználót segítheti egy vagy több mesterember is, illetve régebben készült tárgyakat is felruházhat mágikus hatalommal, de az adott tárgynak mindenképpen minőségi munkának kell lennie. Emellett a készítő és a tárgy között szimpatikus kapcsolatnak kell kialakulnia, amely a legkönnyebben akkor valósítható meg, ha a mágiahasználó saját maga készíti az adott tárgyat.

Hogy a járulékos tudás milyen jellegű, az változó lehet. Szükség lehet egyes anyagok belső szerkezetének és tulajdonságainak ismeretére (alkímia, ásványtan), mesterségbeli tudásra, netán művészeti ismeretekre. De az is előfordulhat, hogy kevésbé tényszerű tudás, például legendák vagy hagyományok ismerete kell egy-egy tárgy elkészítéséhez.

A fentiek miatt az igazi tárgykészítő mesterek általában több tudományterületen is magas szintű tudással rendelkeznek, illetve igyekeznek kapcsolatokat kialakítani egyes szakmák mestereivel, hogy azok a segítségükre lehessenek, ha arra szükség van.

 

A varázstárgyak készítésének folyamata

Egy varázstárgy készítése alapvetően a következő lépésekre bontható le, melyeket az alábbiakban részletesebben is kifejtünk:

- Az alaptárgy elkészítése: A mágiahasználó vagy valamely mesterember elkészíti a varázstárgy alapjául szolgáló tárgyat.

- A tárgyszimpatikus kapcsolat kialakítása: A mágiahasználó szimpatikus kapcsolatot alakít ki a tárggyal, amellyel mintegy megnyitja azt a mágia számára.

- Mágiával felruházás: Az alaptárgyon a mágiahasználó végrehajtja azokat a szertartásokat és egyéb műveleteket, amelyek hatására a tárgy képes lesz befogadni és megfelelő módon hasznosítani a manát. Ide tartozik a rúnák felírása, a drágakövek feltöltése és befoglalása, a rituálék végrehajtása, azaz tulajdonképpen ez a lépés határozza meg a tárgy végleges funkcióját.

- Kötés kialakítása: A tárgykészítés befejező lépése, melynek során egyrészt a tárgyhoz kapcsolt jeleket, drágaköveket, és hasonlókat köti össze egyetlen egésszé a készítő, hogy azok működő egységet alkossanak, másrészt biztosítja, hogy a mana megfelelő formában maradjon meg a tárgyban.

 

Varázstárgyak készítése: Az alaptárgy elkészítése

Alaptárgynak nevezzük azt a tárgyat, amelyet a mágiahasználó vagy egy mesterember azért készít, hogy később valamilyen mágikus funkcióval lássa el azt. Egy egyszerű, hétköznapi, átlagos minőségű tárgyat nem lehetséges mágiával felruházni, mert a mana befogadásához teljesülniük kell bizonyos minőségi követelményeknek. Éppen ezért a tárgynak minőségi munkának kell lennie, melyhez magas szintű szakma tudás szükségeltetik.

A játékban ez azt jelenti, hogy a tárgyat készítő karakternek rendelkeznie kell a megfelelő képzettségekkel a jó munkához. Hogy pontosan mely képzettségek ismeretére van szükség, az az adott tárgytól függ (egy kard elkészítéséhez például nyilvánvalóan egy fegyverkovács kell). A karakternek az adott képzettséget legalább Mesterfokon (Első Törvénykönyv), 3. fokon (Új Tekercsek), vagy 10. szinten (Alapkönyv) kell ismernie.

Profán mágia esetén (melyet ez az írás nem tárgyal) elegendő lehet kisebb mesterségbeli tudás is, míg egyes tárgykészítési módszerekhez, illetve kombinációjukhoz jóval nagyobb tudásra lehet szükség. Ennek megítélését a KM-re bízzuk, de általában a "magasabb", kifinomultabb tárgykészítési módszerek igénylik a nagyobb műgonddal elkészített tárgyakat. (Jó iránymutatóul szolgálhat a szintén az Enrawelli Tudástáron található, Mestermunkák című cikk, mely opcionális szabályokat kínál ezen tárgyakkal kapcsolatban.)

Amennyiben egy tárgy nem felel meg az elvárásoknak, azt a mágiahasználó nem feltétlenül tudja azonnal (hacsak előtte alaposan meg vizsgálja a céltárgyat, vonatkozó képzettségét is igénybevéve). A hiba csak a felruházáskor derül ki, amikor is nyilvánvalóvá válik, hogy a tárgy nem képes befogadni a mágikus energiákat. Ez nem jár látható hatásokkal, egyszerűen csak elveszik a ráfordított idő és (mágikus) energia, a tárgykészítő pedig nézhet új tárgy után.

A tárgykészítéshez szükséges minimális tudást az alábbi táblázat foglalja össze.

Rendszer

Minimális képzettség fok/szint

Első Törvénykönyv

Mesterfok

Új Tekercsek

3. fok

Alapkönyv

10. szint

A tárgyhoz szükséges alapanyagok, valamint a készítés közben elvégzendő esetleges szertartásokhoz (ha így kerül kialakításra a tárgyszimpátia ; lásd lentebb) szükséges különleges anyagok beszerzése pénzbe kerül. Mivel egy mestermunkához csak jó minőségű anyagok használhatók, ezért a költségek eléggé magasra is szökhetnek. Ha a készítő hibát vétett a tárgykészítés folyamán, természetesen az anyagok árát újra ki kell fizetnie: kisebb hiba esetén a fele pénzt, nagyobb hiba esetén a teljes költséget.

 

Varázstárgyak készítése: A tárgyszimpatikus kapcsolat kialakítása

Aki varázstárgyat akar készíteni, annak alaposan fel kell készülnie. A varázstárgyak egyik fontos tulajdonsága, hogy szimpatikus kapcsolatban állnak készítőjükkel. Ezt a kapcsolatot azonban először ki kell alakítani: enélkül a mágiahasználó nem képes manát zárni az adott tárgyba. Tulajdonképpen a szimpatikus kapcsolat kialakítása egyet jelent azzal, hogy a mágiahasználó megnyitja az adott tárgyat a mágikus energiák előtt.

A mágiahasználó akkor van a legjobb helyzetben, ha saját maga készíti el az adott tárgyat, ekkor ugyanis nem igényel tőle plusz idő- és energiaráfordítást a szimpatikus kapcsolat kialakítása: az magától is kialakul a tárgyalkotási folyamat során. Azonban ez nem minden esetben megoldható, ugyanis a végleges varázstárgy alapjául szolgáló tárgynak minőségi munkának, tulajdonképpen mesterműnek kell lennie. Ehhez pedig magas szintű, egyes esetekben pedig többrétű tudás szükséges, illetve jó minőségű munkaeszközök, melyekkel nem minden esetben rendelkezik a mágiahasználó. Ezen követelmények eredménye az, hogy az ilyen típusú tárgykészítés csak a második leggyakoribb a készítési módszerek között.

A leggyakoribb ugyanis az, hogy a mágiahasználó felkér egy vagy több mesterembert, hogy készítsen el neki a szükséges tárgyat. A tárgy "egyszerű" mestermunka lesz, melynek készítése folyamán természetesen ügyelnek arra, hogy mágia befogadására alkalmas legyen (természetesen sok olyan remekmű is alkalmas mágia befogadására, melyet eredendően nem erre készítettek). A tárgy megalkotásakor a mágiahasználónak két lehetősége van. Ha van ideje és lehetősége, jelen lehet végig a tárgy készítésekor (ami akár hónapokat is igénybe vehet), fokozatosan alakítva ki a szimpatikus kapcsolatot (ehhez egyszerű mágikus formulákat, ráolvasásokat használ), így a mágikus hatalommal való felruházáskor könnyebb lesz a végleges kapcsolat létrehozása. Ebben az esetben a varázstárgy Mp igénye 5%-kal emelkedik. Ha nincs erre lehetősége, akkor a mágiahasználó csak a felruházás során alakíthatja ki a kapcsolatot, kicsit nagyobb energiaráfordítással: ilyenkor a Mp igény 10%-kal emelkedik.

A harmadik, és legritkább eset az, amikor egy rendkívül nagy műgonddal elkészített tárgyat akar felruházni mágikus hatalommal a mágiahasználó. Egy ilyen tárgy készítése nem ritkán éveket vesz igénybe, miközben készítőjétől magas szintű koncentrációt és elmélyülést kíván meg, a szakmai ismeretekről már nem is beszélve. Az így elkészített tárgyak szimpatikus kapcsolatban állnak készítőjükkel vagy használójukkal, méghozzá olyannyira, hogy mágiaelméleti szempontból tulajdonképpen eggyéváltnak tekinthetők. Ide tartoznak a kardművészek Slan-kardja és -tőre, a legendás elf íjak, illetve egyes, akár saját névvel is rendelkező, legendás fegyverek, páncélok, és egyéb tárgyak. Közös jellemzőjük, hogy nem, vagy csak nagyon gyengén van bennük jelen a mágia, mégis a lehető legmagasabb színvonalat képviselik. Ha egy varázstudó egy ilyen tárgyat próbál meg mágikus hatalommal felruházni, az rendkívül nagy erőfeszítést igényel tőle, hiszen a már létező és stabil tárgyszimpátiás kapcsolat mellett vagy helyett újat kell kialakítania, hogy hozzá (is) kötődjön a tárgy. A tárgy Mp igénye ilyenkor 25%-kal emelkedik. Egyes esetekben, ha a KM úgy ítéli meg, a növekedés akár 50% vagy 100% is lehet ; természetesen csak akkor, ha ezt a tárgy jellege indokolja.

Más mágiahasználók által mágiával felruházott tárgyakat nem lehetséges további hatalommal felruházni.

A tárgykészítés módjainak és a Mp igény megnövekedésének összefüggését az alábbi táblázat foglalja össze.

Tárgykészítés módja

Extra Mp igény

A mágiahasználó saját maga készíti a tárgyat

-

Más készíti a tárgyat, a mágiahasználó közreműködésével

+5%

Más készíti a tárgyat, a mágiahasználó küzreműködése nélkül

+10%

Speciális, de nem mágikus tárgyak

+25% vagy több

 

Varázstárgyak készítése: A mágiával való felruházás

Tulajdonképpen a varázstárgyak készítésének legfontosabb, legelemibb lépése a tárgy mágiával való felruházása. Ennek során a mágiahasználó a tárgykészítési módszertől függően (ezekről lentebb esik szó bővebben) elvégez bizonyos szertartásokat és/vagy egyéb műveleteket, melyek hatására a mana a megfelelő formában kerül a tárgyba, biztosítva annak mágikus funkcióját.

A felruházás során a mágiahasználó folyamatosan manát használ fel, és ideje legnagyobb részét transzban tölti. Ehhez lehetőleg valamilyen nyugodt és biztonságos környezetet kell választania, hiszen ha megzavarják a procedúra közben (a felruházás általában néhány órát vesz igénybe, de nagyobb hatalmú varázstárgyak készítésénél ez több napra is kitolódhat), a felruházást elölről kell kezdenie.

A varázstárgy felruházása közben a mágikus energiákat fokozatosan, egy vagy több formula segítségével kell a tárgyba juttatni. Emiatt a tárgynál megadott Mana-pont igény nem azt jelenti, hogy a karakternek egyszer annyit kell levonnia Mana-pontjai számából, hanem hogy a teljes procedúra elvégzéséhez mennyi maximális Mana-ponttal kell rendelkeznie. A tárgykészítés közbeni aktuális Mana-pontokat nem számoljuk, hiszen a folyamatnak végig zavartalannak kell lennie. Ha valami miatt a karakter mégsem tudna foglalkozni a tárgy elkészítésével, úgy az egészet újra kell kezdenie.

 

Varázstárgyak készítése: A kötés kialakítása

A tárgykészítés záró aktusaként a mágikus energiákat és az azokat irányító jeleket, drágaköveket és egyéb metódusokat egyetlen működő egésszé kell alakítani. Ezt jelenti a kötés, amely egyrészt a manát köti meg maradandóan a tárgyban, másrészt a különféle módszereket kapcsolja össze.

Maga a kötés egy speciális mágikus eljárás, melynek során a mágiahasználónak végig transzban kell maradnia. A kötés kialakítása általában egy órát vesz igénybe, de a nagyobb hatalmú varázstárgyaknál sem tart sokkal tovább.

Kisebb hátrányt jelenthet az, ha a tárgy több tárgykészítési módszert egyesít magában, például rúnák is vannak ráírva és drágakövek is vannak belefoglalva. Ezen tárgyak igencsak ritkák, mivel a nagy mágikus hatalom mellett a szokásosnál is kiterjedtebb tudást igényelnek (hiszen több tárgykészítési módszert is ismerni kell hozzá). Emellett a kötés kialakításához is több mana szükséges, ami a hatásoktól veszi el a rákölthető Mp-okat. Minden egyes plusz tárgykészítési módszerből származó hatás 5%-kal növeli a tárgy Mp igényét. Ezt az alábbi táblázat foglalja össze.

Tárgykészítési módszerek száma

Extra Mp igény

Egy

-

Kettő

+5%

Három

+10%

Négy

+15%

 

Varázstárgyak ellenállása

Széles körben elterjedt az a nézet, miszerint a mágikus tárgyak elpusztíthatatlanok, hasonlóan például azon mítoszhoz, miszerint minden mágiahasználó sebezhetetlen. Nos, ez természetesen nem igaz, bár kétségtelen, hogy bizonyos varázstárgyakat rendkívül nehéz károsítani, és léteznek olyan tárgyak is, melyek valóban szinte elpusztíthatatlanok.

Alapesetben egy tárgy nem lesz attól ellenállóbb, hogy mágikussá válik. Ehhez külön eljárásokra van szükség, mely tárgykészítési módszerenként változó. Egy rúnatárgynál például külön ellenállás rúnát kell a tárgyra írni, egy drágakőmágikus tárgynál az ellenállást növelő drágakövet kell a tárgyba foglalni, és így tovább.

Akárcsak más mágikus eljárások esetében, az ellenállás mértéke is változhat, attól függően, hogy a készítő mennyi manát áldoz az ellenállás növelésére. A legnagyobb hatalmú ellenállás-növelő eljárások tulajdonképpen mágia nélkül elpusztíthatatlanná teszik az adott tárgyat.

Egyes tárgyak kifejezetten az ellenállás növelésére épülnek (például a varázspáncélok) vagy legalábbis fontos részük lehet az ellenállás növelése (például a varázskardok).

 

Varázstárgyak és a manaháló

A varázstárgyaknak a működésükhöz folyamatos kapcsolatban kell állniuk az ynevi manahálóval. Egyfajta állandó manacserélési folyamat ez, melyre akkor is szükség van, ha a tárgy folyamatosan működik (mint például egy mágikus vért), és akkor is, ha csak időnként hozzák azt működésbe (mint például egy tűzgolyókat lövő varázsbot).

A manahálóval való kapcsolat akkor alakul ki, amikor a tárgykészítő a kötést létrehozza. Ezután ezt a kapcsolatot semmi nem szüntetheti meg, legfeljebb csak az ősmágia. A továbbiakban a varázstárgy dinamikus managócpontnak minősül.

A varázstárgyak nincsenek komoly hatással a manahálóra, mint ahogy az sincsen rájuk. Ha egy területen koncentrált, nagy mennyiségben van jelen a mana, attól nem lesz a tárgy "erősebb", mint ahogy manamentes területen továbbra is működni fog.

Kivételt csak a varázslatokat vagy hatásokat "ellövő", töltetekkel rendelkező tárgyak képeznek. Ezek ugyanis a mágiahasználók által létrehozott varázslatokhoz hasonlóan manát égetnek fel aktiválásukkor, mely csökkenti a környéken jelenlévő manát. A tárgyban megkötött manának (azaz a tölteteknek) köszönhetően azonban a manahálóból kivont mana mennyisége elenyésző: általában a tárgy készítéséhez vagy feltöltéséhez (amelyik alacsonyabb) szükséges Mp-ok 5%-a (vagy egyhuszada, ha így könnyebb számolni). Amennyiben egy tárgy nem töltekkel rendelkezik, hanem adott időközönként használható fel (pl. naponta egyszer), úgy szintén ennyi manát használ fel.

Természetesen léteznek olyan varázstárgyak is - elsősorban az Adron-papok arzenáljában - melyeknek kifejezetten az a rendeltetése, hogy a manahálót befolyásolják, de ezek igencsak ritkák.

 

Varázstárgyak használata

Amikor a karakter egy varázstárgyra tesz szert, kétféleképpen használhatja azt: aktiválással vagy felvétellel.

Az aktiválással általában egy varázslatot vagy ahhoz hasonló hatást lehet előhívni a tárgyból, mely hatás lehet pillanatnyi (pl. egy tűzgolyót lövő varázsbot esetén), vagy tarthat hosszabb ideig is (pl. egy repülést előidéző varázsgyűrű esetén). Az aktiváláshoz ismerni kell az ahhoz szükséges utasítást, amely lehet egy vagy több mágikus ige, misztikus erőket megidéző mozdulat, vagy akár egyszerű gondolati parancs is. A karakter csak akkor tudja aktiválni a tárgyat, ha valaki megtanítja annak használatára, vagy ha sikeresen azonosította azt (lásd lejjebb).

Az aktiválás ideje mindig szerepel a varázstárgy leírásában, bár a legtöbbször 1 szegmenst (Első Törvénykönyv vagy Új Tekercsek) vagy egy egyszerű cselekedetet igényel, ami nem vált ki megszakító támadást (Alapkönyv). Kivételt leginkább a mágikus tekercsekre rótt varázslatok képeznek, melyek aktiválási ideje az eredeti varázslat varázslási idejétől függ.

A varázstárgyak másik csoportját fel kell vennie, illetve magánál kell tartania a karakternek ahhoz, hogy működni kezdjenek. Így például egy mágikus páncél csak akkor fejti ki hatását, ha a karakter magára vette azt - amíg a hátizsákjában pihen, értelemszerűen semmiféle módosítót nem biztosít számára, bár a tárgy ettől még mágikusnak minősül. Az ilyen varázstárgyak folyamatosan működnek, elvileg korlátlan ideig, bár előfordulhat, hogy bizonyos mágikus hatások csak adott ideig működnek, de ezen hatásokat előtte külön aktiválni kell. A karakter akkor is felveheti és használhatja a tárgy passzív képességeit, ha azt előtte nem azonosította. A tárgy ilyenkor kifejti különleges hatását, de a karakter csak sejti, hogy pontosan miben is áll ez. A KM ebben az esetben titokban beleszámolhatja a karakter értékeibe a módosítókat, de maga a játékos ezekről nem tudhat.

A felvehető varázstárgyak esetén fontos megemlíteni, hogy egyfajta varázstárgyból csak egy darabot használhat egyszerre egy karakter. Ha több varázstárgyat is felvesz egyazon típusból, úgy csak annak a hatása érvényesül, amelynek a legnagyobb az erőssége (azaz több Mp szükséges az elkészítéséhez). Tehát ha egy mágikus bőrvértre a karakter felvesz egy mágikus mellvértet, akkor annak a hatása érvényesül, amelyik több Mp-ból készült ; a másik, bár továbbra is mágikusnak fog számítani, sem állandó, sem aktiválható hatásait nem fogja tudni kifejteni addig, ameddig az erősebb páncélt a karakter le nem veszi. Kivételt képeznek azok a varázstárgyak, amelyeket párban lehet használni (csizmák, alkarvédők, stb.), illetve a fegyverek, melyekből akár két különböző típusút is forgathat egyszerre egy karakter. Ide tartoznak még a varázsgyűrűk is, melyekből egy kezén egy darabot használhat a karakter, azaz összesen legfeljebb kettőt.

 

Varázstárgyak azonosítása

Egy-egy varázstárgyat többféle módon is lehet azonosítani, de ehhez először is tudni kell, hogy a tárgy mágikus (ez nem minden esetben nyilvánvaló, különösen azoknak nem, akik nem rendelkeznek semmiféle mágikus ismerettel). Ezután a próbálkozó kétféle módon próbálhatja meg beazonosítani a tárgyat.

Az egyik, ritkábban használt módszer az, amikor mágia használata nélkül, pusztán a külső jegyek, illetve tapasztalás alapján azonosítja a karakter a tárgyat, illetve annak rendeltetését és használatának módját. Ehhez megfelelő szintű mágiaismerettel kell rendelkeznie a karakternek, az alábbiak szerint.

Azonosításhoz szükséges képzettség

Fok/szint

Mágiaismeret az adott mágiatípusra (Első Törvénykönyv)

Mf

Mágiaismeret (Új Tekercsek)

2-5. fok, a mágia típusától függően

Mágiaismeret az adott mágiatípusra (Alapkönyv)

1+

Próbát nem kell dobni, egyszerűen csak elegendő időt kell szánni a tárgy tanulmányozására. Általában a tárgy Mp igényének minden 10 pontja után egy teljes nap szükséges a tárgy azonosításához. Az Alapkönyv rendszerében a fenti módszert a 20-as szabály szemlélteti (azaz valójában itt sem kell próbát dobni), az időtartamot pedig ugyanúgy kell meghatározni, mint a régebbi rendszerekben.

A másik módszerhez mágikus fürkészés szükséges, melyet természetesen csak azok alkalmazhatnak, akik képesek mágiát használni. Ez a fajta fürkészés minden tekintetben megegyezik a varázslói mágia Fürkészés mozaikjával, azzal az eltéréssel, hogy a varázslat Mp költsége helyett a tárgy Mp igénye a mérvadó a szükséges Mp-ok és idő meghatározásánál. További különbség, hogy ezt a formulát a bárdok kivételével (akik egyedi módon azonosítanak tárgyakat) minden mágiahasználó használhatja, természetesen csak varázstárgyak esetében.

 

Varázstárgyak leírása

Minden egyes varázstárgy leírása a következő formátumot követi.

[ A varázstárgy neve]

Típus: Megadja, hogy a varázstárgy mely típusba tartozik (drágakőmágiával készült, rúnamágikus, stb.). Bizonyos varázstárgyak több típusba is tartozhatnak, mivel a készítési módszereket kombinálni is lehet.

Készítési követelmény: Itt szerepel az, hogy melyek az alaptárgy elkészítésének tudásbeli követelményei.

Mana-pont: A karakter maximális Mana-pontjainak a száma legalább ennyi kell legyen, hogy a tárgyat a megfelelő mágikus hatalommal tudja felruházni.

Készítési költség: A varázstárgyhoz és a mágikus formulákhoz szükséges különleges (vagy épp hétköznapi) anyagok beszerzési költsége. Itt általában egy pénzösszeg szerepel, de bizonyos nagyon nehezen beszerezhető anyagoknál a speciális kitétel is szerepelhet. Hogy melyek ezek a speciális anyagok, és hogyan lehet őket beszerezni, az a tárgy leírásában szerepel.

Aktiválási idő: Ha a varázstárgy csak aktiválás révén fejti ki hatását, akkor itt szerepel az, hogy mennyi idő vagy milyen cselekedet szükséges az aktiváláshoz.

Töltet: Az aktiválandó varázstárgyak általában korlátozott számú alkalommal használhatók fel. Hogy mennyiszer, azt ez a rovat jelzi.

Újratöltés: A töltettel rendelkező varázstárgyak a legtöbbször újratölthetők. Az újratöltés Mana-pont költsége és ideje ebben a rovatban szerepel.

Ár: Yneven nincsenek mágikus tárgyakat árusító boltok, ugyanakkor elképzelhető, hogy egy kereskedő szert tesz egy ilyen tárgyra, és jó pénzért eladja azt. Másrészt léteznek olyan mágiahasználók, akik bérbe adva tudásukat készítenek megrendelésre varázstárgyakat. Ezen rovat arról tájékoztat, hogy ezekben az esetekben átlagosan mennyi pénzért vehetik meg az adott varázstárgyat.

Leírás: Itt szerepel minden egyéb fontos információ a tárgyról, többek között a kinézete, aktiválásának módja, és ami a legfontosabb, a funkciója vagy hatása.

 

Varázstárgy készítési módszerek

Az alábbiakban kerülnek ismertetésre az ynevi emberi társadalmakban legelterjedtebb tárgykészítési módszerek leírásai. Csak a tárgykészítési szempontokból fontos, alapvető jellemzőkre térünk ki. Ezen módszerekről részletesebben majd később lehet olvasni, akárcsak a segítségükkel készült varázstárgyakról.

 

Drágakőmágia

A drágakőmágia, ahogy azt a neve is mutatja, drágaköveket ruház fel mágikus hatalommal. A drágakőmágia tudományát a legendák szerint a tiadlaniak hozták magukkal Ynevre, és onnan terjedt el az egész kontinensen. Valójában a drágakőmágia egyes formái már jóval a tiadlaniak előtt is ismertek voltak, ám e mágiaformát ők foglalták először teljes és egész rendszerbe. A drágakőmágia magasiskolájának tartott Kilenc Sor Iskoláját is ők dolgozták ki, így hát ők valóban a drágakőmágia ynevi letéteményeseinek számítanak. A drágakőmágia alkalmazói elsősorban Északon találhatók meg, azon belül is értelemszerűen Tiadlanban, illetve Doranban vannak a legtöbben.

A drágakőmágia a drágakövek azon tulajdonságát használja ki, hogy a tiszta kövek egyedi módon tudják fókuszálni a manát. Az így fókuszált mana segítségével aztán különféle, az adott kőtől függő hatásokat lehet elérni. Hogy milyenek lehetnek ezek a hatások, az az adott drágakő kristályszerkezetétől függ. Ilyen kristályszerkezet csak a legtisztább drágakövekben található, az egyszerű, átlagos kövekben mindig van valamilyen apró hiba, mely nem feltétlenül látható, de alkalmatlanná teszi a követ a mana befogadására.

Az egyedi kristályszerkezeteknek köszönhetően minden egyes drágakőtípus más és más hatások kifejtésére képes, ám a típustól függően a hatások mégis hasonlóak lehetnek. Fontos szerepe van továbbá a kő nagyságának, melyet karátokban mérünk. 1 karát 0,2 ynevi latnak felel meg, így tehát egy 50 karátos drágakő 10 latot nyom. Mivel a mana fókuszálására csak a legtisztább drágakövek alkalmasak, ezért az alábbi áraknál egy valóban tiszta drágakő sokkal többe is kerülhet. Hogy egy-egy drágakő hatásai milyen tárgyköröket fedhetnek le, illetve hogy egy húsz karátos (4 ynevi lat) kő mennyibe kerül, arról a lentebbi táblázat tájékoztat.

Mint látható, igaz drágakövekként csak hatot tartanak számon, de a drágakőmágia szempontjából drágakőnek minősül minden olyan kő, melynek kristályszerkezete képes a mana befogadására.

Drágakő

Tárgykörök

Egy 20 karátos kő ára (aranyban)

Igaz drágakövek

 

 

Fekete (sonioni) opál

Mágiával szembeni immunitás

100

Gyémánt

Élőholtak, mérgek, betegségek

500

Igazgyöngy

Gyógyítás

300

Rubin

Általános mágikus kő

500

Smaragd

Általános mágikus kő

300

Zafír

Mágiaellenállás, ellenvarázs

200

Más kövek

 

 

Achát

Alvás

2

Akvamarin

Őselemek: Ősvíz

50

Alexandrit

Démonok

20

Ametiszt

Részegség

10

Azurit

Asztrológia, égitestek

1

Borostyán

Betegségek

20

Cirkon

Idő, időmágia

5

Füstkvarc

Tájékozódás, égtájak, térmágia

7

Gránit

Őselemek: Őstűz

30

Hegyikristály

Őselemek: Őslevegő, kísértetek

8

Hematit

Harc, támadás

6

Holdkő

Alakváltók, kóborló dögök, éji rémek

7

Jade

Zene, ének, tánc, hangok

15

Jáspis

Mérgek

6

Jet

Őselemek: Ősföld

12

Kalcedon

Élőholtak

4

Karnélian

Gonoszok, ellenség, rosszakarók

5

Korall

Tengerek, hajózás, úszás

13

Krizoberil

Lélek

10

Krizopráz

Láthatatlanság, észrevétlenség

5

Lapis lazuli

Pszi, tudat

2

Malachit

Hatásai ismeretlenek

1

Nefrit

Őselemek: Elemi Erő

9

Obszidián

Nekromancia

3

Ónix

Viszály, ellenség

5

Opál

Természetes anyagok mágiája

120

Peridot

Asztrál

60

Rózsakvarc

Védelem, sebesülések

6

Spinell

Harc

40

Szerpentin

Mentál

6

Tigrisszem

Tolvajlás, lopás, lopakodás

4

Topáz

Légiesség

50

Turmalin

Harc, védelem

10

Türkiz

Lovak, lovaglás

2

 

Drágakövek átlényegítése

A drágakövekbe viszonylag könnyen betölthető a mana, ugyanakkor alapesetben nem tartják meg magukban azt. Így a varázslónak transzba merülve át kell lényegítenie a követ, hogy az hosszabb ideig is megtartsa az energiát. Az átlényegítés során a varázsló nem változtatja meg a kristályszerkezetet, csak a jellegét változtatja meg, miáltal az hosszabb-rövidebb ideig képes lesz a mana tárolására. Ehhez nemcsak mágikus energia kell - melyet az átlényegítés során fokozatosan tölt át a varázsló a kőbe -, hanem a kövek szerkezetének pontos ismerete is. Az alábbi táblázat arról tájékoztat, hogy adott időtartam eléréséhez mennyi maximális Mana-pontra van szüksége a varázslónak. Emellett az is feltüntetésre kerül, hogy az átlényegítés végrehajtásához mennyi idő szükséges.

Átlényegítés időtartama

Szükséges max. Mp

Szükséges idő

1d6 nap

30

1 óra

1d6 hét

60

3 óra

1d6 hónap

90

6 óra

1d6 év

120

12 óra

Maradandó

160

1 nap

Az átlényegítéshez szükséges maximális Mana-pont a drágakőbe zárandó hatáshoz szükséges maximális Mana-ponttól külön számolandó, azaz nem kell összeadni a kettőt. A két eljárást - az átlényegítést és a hatás hozzáadását - külön-külön is el lehet végezni, elvileg akár több nap, hét, vagy hónap eltéréssel is.

A drágakövek szerkezetének ismeretét a különféle rendszerekben különféle képzettségek jelölik. Az Első Törvénykönyvben ez az Alkímia lehet (hiszen ez foglalkozik ásványokkal), míg az Új Tekercsekben az Ásványtan, valamint az Alapkönyvben is az Ismeret - Ásványtan képzettségre van szükség a drágakövek szerkezetének pontos ismeretéhez. Minél jobban ismeri valaki a drágakövet, annál tovább képes benne eltárolni az energiát. Erről az alábbi táblázat tájékoztat.

Átlényegítés időtartama

Alkímia

Ásványtan

Ismeret - Ásványtan

1d6 nap

Af

1. fok

4+

1d6 hét

Af

2. fok

8+

1d6 hónap

Af

3. fok

12+

1d6 év

Mf

4. fok

16+

Maradandó

Mf

5. fok

20+

 

Hatás hozzáadása

Egy drágakövet háromféle hatás egyikével lehet felruházni. E hatás lehet érzékelés, védelem, vagy okozás.

Érzékelés: Az adott tárgykörbe tartozó, illetve azzal kapcsolatos tárgyak, lények, jelenségek érzékelése, jelenlétük felfedezése, leleplezése. Az érzékelés hatósugara változó lehet, hathat akár egy tárgyra vagy élőlényre is.

Védelem: A drágakő tárgykörébe tartozó dolgok elleni védelem, vagy a már meglévő védelem erősítése.

Okozás: A tárgykörrel kapcsolatos, támadó vagy támogató jellegű hatás kifejtése.

Egy drágakőben csak egyfajta hatást lehetséges elhelyezni.

Egy-egy hatástípuson belül számos specifikus hatás elképzelhető, a lehetőségek száma csak a játékostól és a mesélőtől függ. Így például egy gránitköves medál (Őstűz tárgykör) okozás hatása lehet az, hogy a karakter körül egy tűzaura keletkezik egy adott parancsszóra, de az is elképzelhető, hogy tűzalapú varázslatai Erősségét növeli meg.

A befogadható mana mennyiségét, így a hatás erősségét is meghatározza az, hogy egy drágakő mekkora, azaz hány karátos. A befogadható maximális Erősség megegyezik a drágakő karátjai számának az egyötödével (maximális Erősség = karát/5). Előfordulhat, hogy ez az Erősség nem feltétlenül jelenti ugyanazt, mint a varázslatoknál használatos Erősség, elsősorban akkor, ha az adott hatás nem hasonlítható egyetlen varázslathoz sem. Ilyenkor az Erősség mértékének hatásáról a leírás rendelkezik.

A különféle hatásokra, illetve a drágakövekkel ellátott tárgyakra vonatkoznak a varázstárgyakra vonatkozó általános szabályok, így az aktiválásra és az újratöltésre vonatkozók is.

A hatással való felruházáshoz a varázslónak az átlényegítéshez hasonlóan transzba kell merülnie.

 

Mágikus drágakövek felhasználása

A már átlényegített és hatással felruházott drágaköveket alapvetően kétféle módon lehetséges felhasználni: egyrészt be lehet őket foglalni egy tárgyba, másrészt esszenciát lehet készíteni általuk.

Egy drágakövet többfajta tárgyba is be lehet foglalni. A befoglalást a varázslónak kell végeznie saját kezével, melynek során mágikus kapcsot teremt a drágakő és a tárgy között. Maga a tárgy bármilyen hétköznapi, de legalább mestermű tárgy kell legyen.

Hogy egyes tárgyakba legfeljebb mekkora drágakő foglalható bele, az a tárgytól függ, de az esztétikai és használhatósági szempontok figyelmen kívül hagyásával elvileg bármilyen tárgyba bármekkora kő belefoglalható (így például egy gyűrűre rákerülhet a gyűrűnél jóval nagyobb ékkő, igencsak feltűnő, és esetenként kényelmetlen ékszert alkotva ezzel). A drágakövek méretét jóval inkább áruk és beszerezhetőségük korlátozza, mint az alaptárgy mérete. Mindenesetre vannak "ideálisan maximális" méretek a különféle tárgyak esetében, erről az alábbi táblázat tájékoztat.

Tárgy

Maximum karát

Pálca

20

Gyűrű

20

Medál

80

Bot

100

Pajzs

120

Markolat

120

Páncél (mellvért)

140

Hogy a tárgyak pontosan hogyan és miként fejtik ki hatásukat (például hogy aktiválni kell-e őket), az az adott tárgy leírásában szerepel.

A másik felhasználási módszer az esszencia készítése egy drágakő segítségével. Ez egy szimpatikus mágián alapuló eljárás, mellyel a varázsló varázsitalokat készíthet. Ehhez először is kristálytiszta forrásvízre van szükség, melybe aztán egyszerűen csak bele kell helyezni a mágikus energiával feltöltött drágakövet, és a folyamat immáron magától megy tovább. A víz a következő egy év alatt fokozatosan átveszi a drágakőbe zárt hatást. Egy tálnyi vízbe egyszerre csak egy kő helyezhető. Egy drágakő segítségével legfeljebb annyi adag varázsital készíthető, amekkora a drágakőbe zárt hatás Erőssége. A folyamat közben a varázslónak semmit nem kell csinálnia, az zajlik magától. A követ nem szabad kivenni a vízből az egy év letelte előtt, különben a folyamat megszakad, és a víz egyáltalán nem veszi át a hatást. Egy drágakő többször is felhasználható italok készítéséhez.

A létrejövő varázsital külsőleg egyszerű víznek fog látszani, csak felhajtáskor kifejtett hatása fogja megkülönböztetni a normál víztől. Külső jelek híján csak mágikus fürkészés (vagy a hatás megtapasztalása) fedheti fel az ital mibenlétét.

A varázsitalok egyszer használatosak, pontos hatásuk pedig a drágakő eredeti hatásától függ. Ezekről később, a specifikus varázstárgyak leírásánál lehet majd bővebben olvasni.

A drágaköveket elvileg önmagukban, hordozó vagy esszencia nélkül is fel lehet használni, de ezt ritkán használják ki a varázslók, ugyanis a hatás érvényesüléséhez a kőnek folyamatosan érintkeznie kell a használó testével. Ez bizonyos mágikus hatásoknál kellemetlen mellékhatásokkal is járhat, másrészt az apró köveket nehéz lenne kezelni a kiélezett szituációkban.

 

Rúnamágia (kyr)

A rúnamágia különleges, mágikus hatalmú jelekkel - rúnákkal - operál. Egy-egy rúna többfajta módon is felhasználható, ráadásul egy tárgyra több rúna is írható, így számtalan lehetősége van a varázslónak rúnamágikus tárgyak alkotására.

Már a kyrek is több száz rúnát ismertek, nem is beszélve a törpék által Beriquelről hozott egyedi rúnákról, vagy éppen az elfek mágikus hatású fonatairól. Yneven tehát rengeteg rúna létezik, de itt egyelőre csak a kyrek által a később jövő embernépekre hagyományozott rúnamágiával foglalkozunk.

Minden egyes rúnának megvan a saját tárgyköre - hasonlóan a drágakövekhez -, amely azt jelöli, hogy milyen jellegű hatást fejthet ki egy rúna. Egy rúnával több hatás nem érhető el; ez csak több rúnával lehetséges. Ez játéktechnikai értelemben is jelentkezik, akár egy adott hatást szemlélünk, akár egy tárgy által adott módosítót. Az előbbire példa, amikor egy tűzzel kapcsolatos rúna hatására létrejön egy tűzaura, de ugyanezen rúnát már nem lehet felruházni azzal a képességgel, hogy mondjuk egy tűzkardot hozzon létre. A második esetre pedig a rúnafegyverek hozhatók fel példának: egy rúna adhat TÉ bónuszt, adhat VÉ bónuszt, vagy adhat sebzés bónuszt, de az összeset egyszerre sosem, mivel ahhoz már több rúna kell.

Ugyanakkor egy tárgykörrel több hatás is elképzelhető. Maradva a rúnafegyveres példánál, az említett bónuszokat mind el lehet érni ugyanazzal az egy rúnával, ehhez azonban a rúnát többször kell felírni a fegyverre (az adott rúnának nyilván a harc a tárgyköre). Mint látható, egy rúnát egy tárgyon többször is fel lehet használni, de ugyanazt a hatást nem lehet kétszer felírni; ha ez megtörténne, úgy a rúnakötést nem lehetne létrehozni.

Egy rúnamágikus tárgy készítéséhez a varázslónak egy tárgyra kell felírnia különféle rúnákat (minden egyes rúnát egy-egy külön Mágikus Aura varázsjelbe foglalva), majd kötést kell teremtenie a rúnák és a tárgy között - több rúna esetén ugyanezen formula szolgál a rúnák egymás közötti összeköttetésének biztosítására -, miáltal az egész egy mágikus egészet alkot. A rúnákat rendkívül pontosan kell megalkotni, miközben a varázsló transzban van. Egyetlen aprócska eltérés is alkalmatlanná teheti a rúnát a mágia fogadására. Fontos továbbá az is, hogy a rúnákat csak olyan tárggyal lehetséges összekötni, amelyet maga a varázsló készített, és tett alkalmassá a rúnák fogadására.

A rúnák alkotása során a mágiahasználónak végig transzban kell lennie. Ez a transz óriási segítséget jelent abban, hogy a rajzolatok valóban precízek legyenek. Ugyanakkor a transz a rajzolási (karcolási, szórási, stb.) tudást nem helyettesítheti, így minimális ismeretekre szüksége van a karakternek a rúnák megfelelő módon való felrajzolásához. Ez játéktechnikailag bizonyos képzettségek ismeretét jelenti, a transz miatt azonban elegendő a legalapvetőbb tudás. A minimálisan szükséges tudásszintről az alábbi táblázat tájékoztat.

Rendszer

Minimális képzettség fok/szint

Első Törvénykönyv

Alapfok

Új Tekercsek

2. fok

Alapkönyv

5. szint

A szükséges képzettség attól függ, hogy milyen módon kerül felrajzolásra a rúna. Ez lehet festés, karcolás, homokkal szórás, varrás, vagy amit csak a játékos el tud képzelni, mindenesetre az adott módszerhez szükséges képzettségben jártasnak kell lennie a karakternek.

A rúna megalkotása számos módon lehetséges. A legelterjedtebb és legrégebbi módszer a rúnák festése. A legtöbben ezt a módszert alkalmazzák, mert eleve ezt tanulják. Léteznek azonban más rúnaalkotási módok is. Rúnákat lehetséges karcolni, faragni, homokból szórni, szövetbe hímezni, vagy különleges anyagokból kirakni.

A rúnák alkotásához precíz szerszámok és esetenként különleges anyagok szükségesek. A szerszámok ára 1-5 arany körül mozog, míg egy-egy rúna anyagköltsége 1-3 ezüst körül van.

 

Rúnák formázása

A rúnák különleges tulajdonsága, hogy felrajzolásuk után azonnal mágikusnak minősülnek, egyrészt a Mágikus Aura varázsjel miatt, másrészt természetükből adódóan - persze csak akkor, ha pontosan kerültek megalkotásra. Ugyanakkor a bennük található energia még formázatlan, nem fejt ki semmiféle hatást. Hogy egy rúnának hatása is legyen, a benne lakozó energiát a varázslónak meg kell formáznia. A formázás rúnánként történik, de egyetlen folyamat részeként. A rúnák hatásainak megformázáshoz más nem szükséges, csak erős koncentráció, valamint a lenti korlátozások betartása.

 

Rúnák maximális száma

Egy tárgyra a varázsló legfeljebb annyi rúnát írhat fel (annyit képes összekötni), amekkora a tapasztalati szintjeinek az egynegyede. A könnyebbség kedvéért a rúnák és a szintek számának összefüggését az alábbi táblázat is tartalmazza.

Rúnák maximális száma

Tapasztalati szintek

1

1-4

2

5-8

3

9-12

4

13-16

5

17-20

A tárgy mérete is korlátot szabhat a rúnák számának, mivel egy rúna mérete legalább 1×1 ynevi hüvelyk kell legyen. A varázsló persze megpróbálkozhat kisebb rúnák készítésével is. Ezek előnye, hogy olyan tárgyakra is felírhatók, melyekre egyébként nem lehetne megfelelő nagyságú rúnákat írni, illetve hogy kevésbé sérülékenyek. Ugyanakkor a kisebb rúnák készítése sokkal nagyobb precizitást igényel, ezért ezekhez nagyobb képzettségbeli tudás is szükséges: Mesterfok, 4. fok, vagy 15-ös minimum szint.

 

Rúnakötés

A rúnák felírása és formázása után következik a különálló egységek - a tárgy és az egyes rúnák - működő egésszé való tétele. Ez a rúnakötés, melynek során nemcsak a rúnákat köti a tárgyhoz varázsló, hanem a rúnákat is összeköti egymással, miáltal azok hatásai kombinálódnak. Így teljesen új és egyedi hatások is létrehozhatók, mivel az egymással kombinált rúnák együttes hatása sokszor nem ugyanaz, mint az egyes rúnák hatása önmagukban.

Akárcsak a formázás, a rúnakötés sem igényel mást, csak transzot és erős koncentrációt.

 

Rúnák sérülése

A rúnatárgyak hátránya, hogy a rájuk írt rúnák megsérülhetnek. Ilyenkor nemcsak mágikus képességeit veszíti el a tárgy, hanem használóját is megsebesítheti.

Akárcsak a varázsköröknél és más mágikus jeleknél, a rúnákra is igaz, hogy vonalaik csak szándékosan törhetők meg. Ehhez a karakternek egy egész körre van szüksége, melynek során sikeres támadást kell dobnia a tárgy VÉ-je ellen. Ha a tárgyat valaki a kezében tartja, és ez az illető meglepett/készületlen, úgy az ő VÉ-jét kell számolni a tárgy VÉ-je helyett. Ha a rúnatárgyat használó egyén nem meglepett/készületlen, akkor nagyon nehéz eltalálni a rúnát: a karakter saját VÉ-jéhez hozzá kell ilyenkor adni 50-et (d20-as rendszerben 10-et), és ez lesz a rúna VÉ-je. Bizonyos speciális eljárásokkal készült rúnákat nehezebb lehet megtörni (például azokat, amelyeket egy kard pengéjébe karcoltak), így azok +5-től +25-ig (d20-as rendszerben +1-től +5-ig) terjedő módosítót kaphatnak a VÉ-jükre.

Ha a találat sikeres, és legalább 1 Sp-t sebez, a rúna megsérül. A sérülés hatására a rúna elveszíti mágikus tulajdonságát (ezentúl nem fog mágikusnak számítani), továbbá megszűnik a rúnakötés is, miáltal az egész tárgy elveszíti mágikus jellegét. A rúnák által biztosított hatások és képességek nem érvényesülnek, illetve nem használhatók. Ugyanakkor az épen maradt rúnák továbbra is mágikusnak számítanak, és egy újabb rúnakötési eljárással "megjavíthatók", azaz ismét egységes egészbe rendezhetők.

A hatás elvesztése mellett a rúnából nyers mana is kiszabadul, mely kékes színű energiarobbanásként jelentkezik. A robbanás kifejezés némely esetben túlzó lehet, hiszen a kisebb mennyiségű mágikus energiával felruházott rúnák legfeljebb csak szikráznak, de nem robbannak. Hogy pontosan mekkora is ez a robbanás, és mennyit sebez, azt az alábbi táblázat szemlélteti.

Rúnába zárt hatás Erőssége

Robbanás hatósugara

Robbanás sebzése *

1-3

10 hüvelyk

1d3 Fp

4-6

1 lépés

1d4 Sp

7-9

2 lépés

1d6 Sp

10-12

3 lépés

1d8 Sp

13-15

4 lépés

2d6 Sp

16-18

5 lépés

2d8 Sp

19+

6 lépés

3d6 Sp

* Az Alapkönyv rendszerében a hatás - bármi legyen is az - Erősségére d20-szal kell dobni, amely ha meghaladja a karakter Fizikai Ellenállását, akkor a robbanás Ép-t sebez rajta. A régebbi rendszerekben a KM az adott szituáció ismeretében döntheti el, hogy a robbanás Fp-t vagy Ép-t sebez-e.

 

Szakrális varázstárgyak

Az istenek különleges hatalommal ruházzák fel papjaikat, akik olyan csodákra képesek, melyeket csak kevesen tudnak megmagyarázni. Nincsen ez másképpen az általuk készített varázstárgyakkal sem.

A szakrális varázstárgyakat az istenek ruházzák fel hatalommal, méghozzá papjaikon keresztül. Hasonló ez ahhoz, amikor egy pap varázsol, csak itt nem varázslat keletkezik, hanem egy tárgy itatódik át mágikus energiákkal. Az isten által adott hatalom természetesen ugyanúgy függ papja hitétől (Mana-pontjai számától vagy Isteni Kegy értékétől), mint egy varázslat ereje.

A szakrális varázstárgy alkotása hasonlóan zajlik, mint más varázstárgyak esetében. A papnak alaptárgyként egy mestermunka tárgyra lesz szüksége, melyre istene kegyét kéri. Az istenek általában szeretik, ha alattvalójuk meg is dolgozik kegyükért, éppen ezért a legjobb az, ha a pap maga készíti el a tárgyat. Az isteni kegy kéréséhez nem szükséges transz, csak egyszerű imádkozás, de a pap mégis egyfajta különleges tudatállapotba kerül, melyben (hacsak kis időre is) közelebb kerül istenéhez.

Ha istene meghallgatta követője imáit, úgy a tárgy megkapja a kért mágikus hatalmat. Ez játéktechnikailag azt jelenti, hogy a papnak teljesítenie kell bizonyos követelményeket. Egy adott Mana-pont vagy Isteni Kegy érték megléte mindenképpen szükséges, de emellett más előírások is lehetnek. Egyes szakrális varázstárgyak igényelhetik drágakövek befoglalását vagy rúnák felírását, akárcsak a fentebb leírt készítési módszerek, de sokszor inkább valamiféle különleges áldozatra van szükség. Ezekről minden tárgy leírása pontosan rendelkezik.

A szakrális varázstárgyak hatásai rendkívül sokfélék lehetnek, és vallásonként változók. Természetesen a hatások kötődnek az adott isten hatalmi területéhez. Ezen hatásokat sokszor nem is lehet előállítani másképp (értsd: drágakő- vagy rúnamágiával), így még tapasztalt varázslókat is meglephet egy-egy hatás létrejötte. Pontosan sem a mágiatudorok, sem a teológusok, de még az adott isten papjai sem értik a szakrális tárgyak működési mechanizmusát. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a papi mágiához hasonlóan a szakrális varázstárgyak készítése is szeszélyes dolognak bizonyulhat. Ha az isten úgy gondolja, nem adja meg papjának a kért hatást, de akár erősebb hatást is adhat, mint amilyet a pap eredetileg kérni mert. A legfurcsább esetek azok, amikor az isten más hatást ad a kért helyett (ezek általában új és egyedi hatások, melyeket még a papnak is ki kell tapasztalnia), vagy valamilyen mellékhatást ad a tárgy alap hatása mellé. Ezen mellékhatás lehet pozitív vagy negatív, de általában nem kell túl nagy léptékű meglepetésre gondolni.

 

Az Isteni Kapocs

A szakrális varázstárgyak egyik egyedi tulajdonsága, hogy készítésük után kapcsolatban maradnak az istennel. A pap és a tárgy közötti szimpatikus viszony mellett kialakul egy speciális kapocs az adott istennel is. Ez az Isteni Kapocs. A Kapocs léte általában kevés látható megnyilvánulással jár, de sokszor segítheti a papot. Az Isteni Kapocs léte a következőket vonja maga után:

- Az adott vallás papjai azonnal megérzik egy istenük által felruházott varázstárgy jelenlétét, ha az 10 mérföldnél közelebb kerül hozzájuk. Ha a tárgy 1 mérföldnél közelebb található, úgy már a pontos helyét is meg tudják mondani.

- Az a pap, aki a tárgyat készítette, szintén érzékeli azt, de sokkal messzebbről: már 100 mérföldről megérzi, és 10 mérföldön belül pontosan meg tudja mondani a helyét.

- A Kapocs miatt - ellentétben más varázstárgyakkal - egy szakrális tárgy később is erősíthető. Így ha egy tárgy több erősséggel is elkészíthető, és a pap elért egy olyan hatalmi szintet, amellyel már ezt az erősebb változatot is elkészíthetné, úgy felruházhatja a varázstárgyat az erősebb hatással. Ehhez egy legalább egy nap (20 óra) hosszú szertartásra van szükség, melynek során a pap ugyanúgy istene segítségét kéri, mint amikor a tárgyat elkészítette. A szertartás általában folyamatos imát és néhány kisebb áldozatot követel a paptól, de egyes isteneknél más is szóba jöhet: böjt, önkínzás, véráldozat, stb. Ha a szertartás sikeres, úgy a tárgy új, nagyobb hatalommal telítődik.

- A Kapocs hatására a tárgy kis mértékben folyamatosan sugározza az adott isten jelenlétét. Ez lelkesítőleg hathat az isten azon hívőire, akik a tárgy közelében, az ún. Szent Körön belül tartózkodnak: ők Ellenállásaikra +1 hit típusú módosítót kapnak (mindhárom rendszerben). A Szent Kör általában egy 5 lépés sugarú kört jelent, de egyes tárgyaknál, netán bizonyos szituációkban ez változhat. A Szent Kör nincs hatással más istenek híveire, így az isten ellenségeire sem. A Körnek esetenként látható megnyilvánulásai is lehetnek, például halvány derengés övezheti az adott tárgyat, stb.

- A Kapocs miatt az isten jobban figyel a tárgyat használó hívőjére, mint azt egyébként tenné. Ez a figyelem sokmindenben megnyilvánulhat, de általában apró, "szerencsés" véletleneket jelent, melyek segíthetik a karaktert feladata végrehajtásában.

 

Szakrális tárgyak más hitűek kezében

Mivel szorosan kötődnek egy-egy valláshoz, és valamennyire magához az istenhez is, ezért a szakrális tárgyakat csak az adott isten hívői használhatják. Az ilyen tárgyak érdekesen viselkedhetnek azok kezében, akik nem tartoznak az adott égi hatalom követői közé. Hogy mit vált ki egy más hitű személy, amikor a kezébe vesz egy ilyen tárgyat, az attól függ, hogy milyen kapcsolatban van a tárgyat felruházó istennel.

Ha istene egy panteonban van a tárgyat hatalommal felruházó istennel, úgy általában működik a varázstárgy a kezében. Persze a panteon nem jelent automatikusan barátságot két isten között. Ha eltérő elveket képviselnek, vagy netán egymás ellenségei, akkor elképzelhető, hogy a szakrális tárgy nem működik bizonyos hitű hívők kezében. Hasonló eset egy valláson belül is előfordulhat, bár érdekes módon a legtöbbször mégiscsak működnek ezek a varázstárgyak mindkét táborban (például Gilron vagy Noir esetében).

Ha hitetlen, vagy a tárgyat felruházó isten számára semleges isten híve, akkor a szakrális tárgy nem működik a kezében.

Ha akár istene kiléte, akár más okból az isten kifejezett ellensége, és mégis a kezébe veszi a tárgyat, akkor a karakter rosszul érzi magát, szédülni kezd. Ellenállásai 1-gyel csökkennek (mindhárom rendszerben), és ha egy percnél tovább tartja a kezében a tárgyat, akkor Állóképesség próbát kell dobnia (d20 rendszerben 15-ös célszám ellen), különben elájul. Ezt a próbát percenként meg kell ismételnie. Ezen negatív hatások csak akkor érvényesülnek, ha a karakter szándékosan a kezébe veszi a tárgyat. Ha csak egyszerűen hozzáér, vagy folyamatos érintkezésben van vele (nem szándékosan), nem kell számolnia semmiféle mellékhatással.

 

 

Tapasztalati úton készülő varázstárgyak

A boszorkányok, a boszorkánymesterek, és még néhány bárd is képes bizonyos mágikus tárgyak elkészítésére. Ők ezt nem tudományos alapon tanulják, és nem is isteni adományként kapják, hanem mesterükről száll rájuk ez egyfajta hagyományként. A varázstárgyak keletkezésének vagy működésének elveit nem értik. Akárcsak mágiájuk használatakor, betanult formulákat alkalmaznak, melynek csak a végeredményét ismerik.

Egyes tapasztalati úton készülő varázstárgyak kötődhetnek a fentebb ismertetett tárgykészítési módozatokhoz, hiszen ezen tárgyak készítésének titkát gyakran más mágiahasználóktól lesik el egyes mesterek. De akár istenük is biztosíthatja a hatalmat varázstárgyakhoz; a teológus bölcsek szerint például a Morgenát más alakjában tisztelő boszorkányok és boszorkánymesterek (legyen az hekka, démon, vagy bármi más) istennőjüktől (is) kapnak hatalmat egy-egy varázstárgy készítésekor.

Egy ilyen varázstárgyhoz először is egy mestermunka tárgyra lesz szükség, melyen bizonyos előre meghatározott rítusokat és mágikus procedúrákat kell végrehajtani. Ezeket nem vétheti el a karakter, különben nemcsak a varázstárgyat rontja el, hanem akár súlyosan meg is sérülhet. Éppen ezért minden egyes tapasztalati úton készülő varázstárgy megalkotásakor speciális Intelligencia próbát kell dobni (egyes varázstárgyakhoz esetlegesen más tulajdonságra kell dobni). Sikeres próba esetén a tárgy a megfelelő módon létrejön. Ha a karakter elvéti a próbát, akkor egy újabb dobás eredményétől függően az alábbi következmények valamelyikével kell számolnia.

Dobás (d6)

Következmény

1

A kívánt hatás nem jön létre, a varázstárgy nem fog működni.

2-3

A varázshasználó apróbb hibát vét a készítés során. Mana-pontjainak száma azonnal 0-ra csökken, továbbá ameddig ki nem piheni magát (legalább 8 óra zavartalan alvás), minden Ellenállása 1-gyel csökken.

4-5

A varázshasználó komoly hibát vét, melynek hatására Mana-pontjainak száma azonnal 0-ra csökken, továbbá a készítendő tárgy átkozott lesz. Az átok számos formában megjelenhet: egy köpeny kínt okozhat viselőjének, egy gyűrűt nem lehet levenni, egy fegyver markolata éget, stb. Az átok emellett mindig ad valamilyen kisebb negatív módosítót is.

6

A varázshasználó súlyos hibát vét. Mana-pontjainak száma azonnal 0-ra csökken, és a következő egy napban nem is szerezhet vissza belőlük egy pontot sem. A tárgyra súlyos átok kerül, mely változó lehet: Ép sebet okozhat azoknak, akik hozzáérnek, súlyos negatív módosítókat adhat, stb. A KM dönthet úgy is, hogy az átok helyett (vagy mellett) valamilyen baleset is bekövetkezik: kapu nyílhat egy démoni vagy őselemi síkra, a varázshasználóra rontás szállhat, stb.

 

Ismert tárgyak

Amikor valaki megtanulja néhány tapasztalati úton készülő varázstárgy készítését, csak bizonyos kötött formulákat tanul meg, és nem alapelveket, melyek alapján újabb tárgyakat alkothatna. Ugyanakkor fogékonnyá válik a varázstárgyak készítésére, és ha elég ügyes, akkor több tárgyat is megismerhet.

Éppen ezért alapesetben a karakter csak annyi varázstárgy készítési metódusát ismeri, amennyi az Intelligencia módosítója (régebbi rendszerekben az Intelligenciája 10 feletti része). Ezután azonban ellesheti más tárgyak készítését is. Ez történhet egyszerű tanulással (egy mester által), vagy akár titokban megfigyelve egy másik mágiahasználót. Ehhez a tanulási/megfigyelési idő letöltése mellett (mely néhány naptól néhány hétig terjedhet) egy sikeres Intelligencia-próba szükséges (d20 rendszerben ezt a tárgy készítésekor dobandó Intelligencia-próba célszáma ellen kell dobni).

A tapasztalati mágia előnye, hogy valóban a tapasztaláson alapul, éppen ezért ilyen módszerrel más mágiaformák (rúnamágia és drágakőmágia, illetve nagyon ritka esetben szakrális mágia) által készített varázstárgyak is megismerhetőek általa. Itt már szinte biztos, hogy a mágiahasználó csak titokban tevékenykedhet, ellesve egy-egy titkot. A más módszerrel készült varázstárgyak megismeréséhez a karakternek szintén Intelligencia-próbát kell dobnia, melyhez azonban már negatív módosítók járulnak, a KM megítélésétől függően (ez később, a készítéskor dobott próbára is igaz). A varázstárgy készítéséhez szükséges legalapvetőbb tudással természetesen a tapasztalati mágia használójának is rendelkeznie kell. A szakrális varázstárgyak készítéséhez a karakternek közel kell állnia az adott istenhez.

A megismerhető varázstárgyak maximális száma nincsen korlátozva; csak a KM engedékenységén és a játékos leleményességén múlik, de általában egy-egy tárgy készítésének módja jutalomként osztható ki, mintha csak valamilyen tárgyi jutalmat kapna a karakter.

 

Vissza az Alapszabályokhoz...